Kutyakiképzőként sajnos mindig hallok olyanokról, akik nem sétáltatják a kutyájukat, vagy nem „igazi” sétára viszik.
Vannak, akik azt gondolják, hogy teljesen felesleges a sétáltatás, hisz a kutya úgyis egész nap a kertben szaladgál, míg mások a lakásban tartott kutyát sem viszik le, mondván a séta csak az ürítés miatt fontos, így elég, ha vesznek egy „kutyaillemhelyet”, de olyanokról is hallottam, akik az utcai veszélyektől féltik kedvencüket.
Sajnos sok gazdi reggel és este hamarjában megtesz a kutyájával 100-150 métert, míg az elvégzi a dolgát, és már sietnek is haza. Sajnos ez nem igazi séta, néhanapján – amikor nagyon sietünk valahová – persze belefér, de ezt nem szabad rendszeresíteni, pláne nem mindennapossá tenni. Kan kutyák esetében azért sem ajánlott a rövid séta, mert hosszú otthonlét után sem ürítik ki teljesen a hólyagjukat a séta kezdetén, hanem még egy nagyobb mennyiséget hagynak a jelölésre, aminek ki kell ürülnie.
A kutyákat minden nap meg kell sétáltatnunk, minimum kétszer-háromszor, reggel és este. Célszerű ugyanazokban az időpontokban levinni kedvencünket, hogy a biológiai órája hozzászokjon, így csökken az otthoni bepisilés valószínűsége. Minél többször és minél hosszabb időre visszük le a kutyust annál jobb.
Mit is jelent a séta a kutya számára? Elsősorban rengeteg új ingert. Emberként elég nehéz elképzelni, hogy milyen lehet kutyabőrben, de mivel kiváló a szaglásuk (sokkal jobb, mint az embereknek), minden egyes séta alkalmával ezernyi új szag, ezernyi új információ, inger birtokosaivá válnak. Egyetlen egy lámpaoszlop végigszaglása legalább annyi információval bír számukra, mint nekünk ez a cikk végigolvasása.
Látásuk nem olyan jó, mint az embereké, emiatt esti séták alkalmával, ha veszélyt feltételeznek, ugatással reagálhatnak.
Séták alkalmával sokszor találkozunk más kutyákkal is, ilyenkor a körbeszaglászás normális jelenség, ha ilyet tapasztalunk, nem kell elhúznunk a kutyát a másiktól. Ez a rituálé náluk – bármilyen furcsa is számunkra – maga a köszönés.
Az idősebb gazdák számára a napi kutyasétáltatás egészségügyi szempontból is rendkívül fontos. Az én nagymamámnak nincs kutyája, de szerencsére jó egészségi állapotnak örvend, imád folyamatosan programozni. Sajnos ez nem minden nagymamára jellemző. Ha már az unokák felnőnek és nincs kire vigyázni, sokan elvesztik az érdeklődésüket a külvilág iránt, még ha fizikailag nincsenek is rossz állapotban, de kedvetlenek, letargikusak. A kutya egy olyan kötöttséget ad az embernek, ami még a rosszabb napokon sem engedi, hogy elhagyjuk magunkat. Az utcára kilépve megszűnik a bezártságunk, találkozunk másokkal, kapcsolatokat kötünk, a kutya miatt legalább egy ember minden alkalommal szóba elegyedik velünk. A kutya rendszert ad az emberek életének. Senkinek sem lehet túlságosan megterhelő napi kétszeri fél óra séta, sőt sok problémára ez lehet a megoldás. Természetesen, ha betegek vagyunk, mindenképpen kérjünk segítséget a kutyasétáltatásban.
A séták alkalmával az is kiderül, hogy milyen ingerektől, zajoktól, embertípusoktól fél a kedvencünk. Ezeket a feszültségeket a későbbiekben ajánlatos oldani, illetve ha lehet elkerülni. Menhelyi kutyák esetében felmerülhet, hogy korábbi életében bántalmazták, emiatt félelem alakult ki benne, amit akár félelmi agresszióval is párosíthat, amit mindenképpen kezelnünk kell. Félelmi agresszív kutyáknál fontos tudnunk, hogy a problémák nagy része szakember segítségével szinte biztosan megoldható, de mindenképpen csökkenthető. Érdemes más menhelyről elhozott kutyás gazdikkal is beszélgetni a problémánkról, semmiképp ne mondjunk le azonnal a kutyáról.
Sok kutya fél a motor hangjától, a gördeszkások és biciklisek hirtelen megjelenésétől, a zörgő szatyroktól és még többen a gyerekektől! Fokozatos hozzászoktatással ezek mindegyike kezelhető, ne tántorítson el minket a sétakedvtől.
Fotó: http://www.kallopeter.hu/wp/