Kutya–logika

2015. 01. 23.    -kutyatar-

Ezen kutatás során arra voltunk kíváncsiak, vajon a kutyák ki tudják-e következtetni egy tárgy helyét, ha arról közvetlen, illetve közvetett információt kapnak. A vizsgálat során három teszthelyzetben figyeltük, hogy a kutyák képesek-e valamilyen következetes szabályt felismerni és követni egy kétválasztásos tesz során. A kísérletvezető egy labdát helyezett el két cserép közül az egyik alá, majd a kutya felé tekintetváltással illetve a cserepek manipulálásával információt közölt a labda hol létéről, illetve hol nem létéről. A próbák során a kísérletvezető vagy mindkét, vagy csak az üres, illetve csak a rejtett cserepet manipulálta, illetve a kutya és tárgy közötti tekintetváltások is felcserélődtek.

Az eredmények, nem meglepő módon, azt mutatják, hogy a kutyák képesek voltak megoldani a „keresd a játékot” feladatot, amikor a játék közvetlen helyéről vizuális információt kaptak (az egyik cserepet felemelve a labdát látták). Azonban, ha a kísérletvezető a másik cserepet mutatta, amelyik alatt nem volt a labda, a kutyák teljesítményét erősen befolyásolták a kísérő jelzések. Tehát hiába tudták a kutyák (kizárásos alapon), hogy a másik cserép alatt lehet a labda, mégis erős befolyásoló tényező volt a kísérletvezető manipulálása a választásuk során, azaz a kutyák hajlamosak voltak ahhoz a cseréphez menni, amelyikhez hozzáért az ember, annak ellenére, hogy láthatták, nincs ott a labda. Ha a kísérletvezető mindkét cseréphez egyformán hozzáért, de csak azt emelte fel, azt, amelyik üres volt, akkor a kutyák képesek voltak megtalálni a labdát, tehát mindkét cserép a kutya számára egyforma volt, csak egy labdányi különbség volt köztük. Akkor is sikerült a labda megtalálása, ha semmilyen emberi beavatkozás nem történt, és a labda hollétét a cserepekre erősített madzag segítségével mutatták a kutyák számára. Ez azt sugallja, hogy a kutyák képesek logikailag kikövetkeztetni a játék helyét, de választásukat felülírják az emberi szocio-kommunikációs jelzések.

Összességében tehát elmondható, hogy a kutyák képesek kitalálni, hogy két cserép közül melyik alatt rejlik a labda, még akkor is, ha nem közvetlenül a céltárgyat látják, hanem csak az üres helyet. Ez a kikövetkeztetési hatékonyság azonban romlik, ha „bezavarnak a képbe” a kísérletvezetőtől érkező szocio-kommunikációs jelzések, illetve egyéb ingerek, például a cserepek mozgatása. Ezekben az esetekben a kutyák számára érdekesebbé válnak ezek a „megjelölt” helyek, és felhagynak a korábban hatékonyan használt szabályokkal. Az eredmények tehát nem a kutyák romló kognitív képességével magyarázhatóak, hanem azzal, hogy az emberi közösségekbe való beilleszkedéshez a kutyák számára szükséges volt az emberi jelzések olvasása és felismerése. Ennek alátámasztására érdekes kísérletnek bizonyulhat hasonló tesztek elvégzése farkasokkal, aminek segítségével pontosabb képet kaphatnánk arról, valójában mennyiben változott az emberi kommunikációs jelzések fontossága a háziasítás során.

Erdőhegyi Ágnes, Topál József, Virányi Zsófia és Miklósi Ádám kutatása.

Címkék: elte, logika