2014. november 15-én született egy kis csöppségünk.
Tudtam, hogy Barbi szukámnak most lesznek utoljára kölykei. Szerettem volna, ha születik egy szép kislánya. De a sors úgy akarta, hogy egy nagyon foltos, nagyon problémás kisfiút adott nekem.
A császározás után elkövettem egy “hibát”, amit tenyésztői múltam során soha, nem néztem bele a kölyök szájába. Hazahoztam a mamival együtt, mászott szopni, de nem volt elég tejci, így gondoltam, az első órákban adok neki egy kis tápszert. Furcsa, gargalizáló hangot adott ki az evés után, így elővettem a felszerelést, hogy leszívjam a nyákot a torkáról, ami valószínű ott maradhatott neki. Na, akkor néztem bele a szájába, és megláttam azt, ami a tenyésztők rémálma. Szájpadhasadék – a felső szájpadláson vékony csíkban egy nyílás van. Az ilyen kölyköket az állatorvos azonnal elaltatja, mivel az életben maradási esélyük kb. 15-20 %. Nem tudnak vákuumot képezni szopáskor, és ezáltal vagy be sem jut a tej a szájukba, vagy ha bejut, rendszerint félrenyelik, az orrukba folyik, illetve felszívják a légútba, a tüdőbe kerül, ami súlyos tüdőgyulladást okoz és maximum 1 hetet élnek, majd meghalnak, vagy akkor kell elaltatni őket.
Mit is mondhatnék….megrémültem, sírva fakadtam és megszakadt a szívem a gondolattól, hogy elaltassam ezt a csöppnyi, 16 dekás, 2 órás babát. Így eldöntöttem, ő élni fog, és a Herkules nevet adtam neki, éppen ezért, hogy a pozitív hozzáállásommal és az erőt sugárzó névvel is energiát adjak magunknak. Természetesen mindenki azt mondta,hogy nem marad életben, illetve hogy túl nagy feladatot vállalok vele.
Innentől kezdve Herkules mamájától fejtem a tejet, amit fecskendővel csöpögtettem a kicsi szájába, majd Royal Canin tejpotlóval cumiztattam, illetve cumisüvegből csöpögtettem a tejet a szájába, megfelelő pozícióban tartva a kicsit, hogy lehető legkisebb esélye legyen a félrenyelésre. Mindezt 3 óránként, minden nap, 4-5 héten át. Ezek után megkerestem a legalkalmasabb tápot, amelyet ha beáztatok, nem mállik szét és egyben le tudja nyelni. Még 4-5 héten keresztül 5 óránként ezt a tápot egyesével adtam a szájába és úgy etettem. Ma már maga eszik, nem kell adni a szájába a tápot, bár jobban szeretné, ha most is kézből etetném.
Nemrég voltam vele Budapesten, dr. Kovács Katalinnál, aki a szájbetegségek és lézeres műtétek specialistája, állat fogorvos. Megvizsgálta Herkulest, és azt mondta, nagyon picike a hasadék a szájpadlás végén, ha szükséges, meg tudja műteni, de valószínűleg teljesen bezárul. Legközelebb Herkules 4 hónapos korában kell újra mennünk hozzá. Természetesen a helyi állatorvosunk is figyelemmel kíséri a fejlődését, és szerencsére, minden rendben van vele.
Már nem igényel különleges bánásmódot, csak sok szeretetet és határozott nevelést, mivel annyira el lett kapatva, hogy azt hiszi, ő itthon a bandavezér. Kis pukkancs a másik kutyákkal. Alapjában véve nem kötekedős, de ha meglökik, vagy lábbal piszkálja valamelyik másik kutya, akkor simán rendreutasítja. Nem harap, de Oscar-díjas jelenetet ad elő. Szerintem ő nem tudja, hogy csak egy alig 2 kilós kiskutya. Ő azt hiszi magáról, hogy 60 kilós rottweiler. Nem fél senkitől, semmitől, jókedvű, aktív kis eb, aki imád játszani, mindig láb alatt van és rengeteget nevetünk rajta.
Recse Mónika tenyésztő, The Best Kennel
Megható történet :”) gratulálok a tenyésztőnek hogy életben maradt <3