Panna és a kényes téma

2015. 03. 30.    --

Nekem 15 évig kan kutyám volt, Panna pedig most kétéves, idén tüzelt másodszorra. Ezért én csak most szembesültem azzal, hogyan vetkőzik ki magából ilyenkor egy lány kutya. Felnőtt nővé válik.

Döbbenettel figyeltem Panna hangulatváltozásait. Bár egy évvel ezelőtt is tüzelt már, de akkor még egyáltalán nem érdekelte őt, a viselkedése semennyire sem változott meg, szinte kölyök volt.

Most viszont már ivarérett szuka (direkt használom ezeket a rideg szavakat), mert csak nyomokban találkoztam azzal a “tündércukimanó” kutyámmal, akivel idáig együtt éltem.

Úgy kezdődött, hogy Panna hölgy félénkké vált, tartott a barátoktól és idegenektől egyaránt. Ez nem jellemző rá egyébként, hiszen minifalkánk vezérével dolgozni jár; bekíséri a fodrászszalonba, és egész nap “elcseverészik” a vendégekkel, akik természetesen el vannak olvadva tőle.

Ez a jelenség tüzelése negyedik napján odáig fajult, hogy nem volt hajlandó elindulni a dolgozóba, hanem inkább az ebédlőasztal alatt töltötte a napot, mérhetetlenül szomorúan. Mivel egész héten át így viselkedett, át kellet szervezni az életünket. Megoldottuk, hiszen láthatóan teljesen maga alatt volt a kutya. A sétáknál viszont felélénkült, és ugyanúgy játszott a többiekkel, kan kutyákkal is, mint eddig. A kanok érdeklődését erősen és határozottan utasította vissza, bár 10 méterenként hagyott az utcán egy szignót – „Itt vagyok. Hol vagytok?” – ami szintén nem hétköznapi, hiszen a lány kutyák ritkán pisilnek és sokat, nem foglalkoznak territóriummal és “ki merre járt”-tal, ők ennél sokkal gyakorlatiasabbak.

Majd eljött a vasárnap… Egy szép tavaszi délután… Tüzelésének tizenegyedik napja. És Panna szerelembe esett. A melankólia eltűnt, és ehelyett boldogság, peckes járás, kankutyáknak nyüszögés és farokfélrecsapás következett. Egyik pillanatról a másikra. Pont séta közben ért minket az átváltozás, gyakorlatilag haza kellett menekülnünk, ugyanis Panna, bájának tudatában, bárkinek felkínálkozott, és oda is adta volna magát.

Ezt követték a feromonoktól megrészegült napok, amikor minket, – kétségbeesett és rövid pórázon sétáltató gazdikat – mindenki azzal nyugtatgatott, hogy hamarosan vége. Reggel arra keltünk, hogy Panna szerelmi balladát énekel a konyha ablaknál, este úgy kerülgettük a kanokat, mint valami leprás csapat, és nem győztünk szabadkozni és elnézést kérni, ha valamelyik mégis kiszúrt minket és hazáig követett. Panna, bár a lelkesedése visszatért, ugyanúgy nem mehetett dolgozni, mert képes lett volna a nyitott ajtón keresztül megszökni és megkeresni az (egy vagy több) igazit.

Az újabb átlogisztikázások után úgy döntöttünk, hogy ebből elég. Előtte megfordult a fejünkben, hogy Panna esetleg anyává válhatna egy alkalommal, de mivel Magyarországon nagyon ritka fajta a spanyol vízikutya, és nehéz megfelelő kant találni számára, így úgy határoztunk, hogy a tenyésztést meghagyjuk a tenyésztőknek, és nem bővítjük a szaporítók – amúgy is népes – táborát. Az ivartalanítás mellett döntöttünk, amit áprilisban el is végeztetünk rajta.

Így ez volt Panna első és utolsó hirtelen átváltozása, és most már mindig megmarad a mi kis “tündércukimanó” kutyánknak.

Címkék: , , ,

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenőrzőkód *

Töltés...