Évek óta nagy vágyam volt, hogy egy szálkásszőrű tacskó boldog gazdija legyek. Két hónapja ez a vágy végre beteljesült. A párommal sokat készültünk az érkezésére, spóroltunk, hiszen kezdő kutyásként sok mindent be kellett szereznünk. Fontos volt számunkra, hogy menhelyről fogadjunk örökbe, hiszen ott is rengeteg fajtaiszta, gyönyörű kutyus várja a leendő családját. Nem is olyan hosszas nézelődés után akadtam rá Icura a Futrinka Egyesületnél. Mindketten beleszerettünk, nem is volt kérdés, hogy őt akarjuk. Körülbelül két hét múlva már itt is volt velünk.
Eleinte kicsit félénk volt, ami érthető a mentett kutyusoknál, de hamar feloldódott és birtokba vette a kanapét. Egy bújós, szeretetéhes kis tacsi gazdái lettünk, aki eleinte minden lépésünket követte. Teljesen megváltozott az életünk. Koránkelés, napi többszöri parklátogatás, nincs kirándulás és külföldi út nélküle, mint ahogy esti tévénézés sem, állandóan bújik valamelyikünkhöz, de az a legjobb, ha közénk furakodhat. 
Idővel a félénksége is egyre inkább eltűnt, előjött belőle az igazi tacskó jellem, és néhány dolog csak úgy lehet, ahogy ő akarja, és ha ez nem így történik, órákig képes a kanapé másik végében hátat fordítva duzzogni. Volt, hogy úgy értem haza, hogy a szőnyeg tele volt szeméttel, ugyanis kipakolta a kukát, amit először büszkén mutogatott, majd azonnal elszégyellte magát.
Icu már 6 éves, de ez sem a küllemében, sem a viselkedésén nem látszik. Egy igazi felfedező, órákig képes kint szimatolni, a lakásban labdázni vagy éppen minket nyúzni, rágcsálni.
Az eddigi legjobb döntésem volt ő, imádjuk mind a ketten, teljes értékű családtag. Persze van még mit tanulnia, de amint jó idő lesz, megyünk is az iskolába.
Végezetül annyit, hogy mindenkinek bátran ajánlom a mentett kutyákat, hiszen egy életen át hálásak lesznek azért az otthonért, amit biztosítanak nekik és igazi hű társak.
Benedek Enikő