A Valhalla a skandináv mitológiában mennyországot jelent, ahová a hősi halált halt harcosok kerülhetnek. János – az unokatesóm nagyra nőtt francia bulldogja – minden bizonnyal oda készül, ugyanis néha “elpattan nála valami”, és olyankor nekiugrik a nála nagyobb és erősebb kan kutyáknak. Csak és kizárólag olyanoknak, akik biztosan meg tudnák ölni. A nála kisebbekkel, vagy hasonló méretűekkel, no meg persze a hölgyekkel nem foglalkozik.

Ez a magatartás egyéves és egy hetes korában kezdődött, mindenkit nagyon meglepve vele. János egy tündéri csokibonbon, folyton simogattatja magát és lesi minden kérésedet, szófogadó kutya. Ám, ha a közelben egy óriás schnauzer kan vagy egy masztiff szemet szúr neki (még csak rá se kell, hogy nézzenek), akkor először elkezdi figyelni a kiszemeltet, majd nekiugrik – és jól elvereti magát.

Az unokatesómék természetesen azonnal reagáltak; először kikérték kutyapszichológus véleményét, aki azt tanácsolta nekik, hogy amikor észreveszik, hogy kiszúrt magának valakit, akkor zökkentsék ki ebből az állapotból, tereljék el a figyelmét. A szakértő magyarázata erre a viselkedésre az volt, hogy János azért teszi mindezt, mert nem tekinti a gazdikat falkavezérnek – saját magát tekinti annak – és ezért minden külső támadástól meg akarja óvni az övéit. Ez nagyon nemes gesztus tőle, de abszolút nem megengedhető, mindig az embernek kell maradnia a falkavezérnek.

János akkor lett ivartalanítva, amikor a kölyök angol bulldogot, Jónást is megpróbálta helyre tenni, de hamar kiderült, hogy még a baba korban lévő kutya is erősebb nála. Így hát a gazdik nem várták meg, mi történik később, gyorsan elvégeztették a műtétet Jánoson. Azóta otthon rend van és béke.

Az unokatesóm pedig elkezdett edzeni, és folyamatosan próbálja meggyőzni Jánost, hogy nem a harcos eb a falkavezér. Ha egy apró jellel is arra utal a kis hős, hogy megvédené a területét, azonnal behívjuk és vigyázunk rá – az ő érdekében. Sőt, János felnőtt fejjel megint az iskolapadot fogja koptatni, ugyanis tovább kell gyakorolnia azt, ami kölyök korában hibátlanul ment neki: más (nagyobb) kutyák társaságában is csak a gazdira figyelni.

Bár nem tudjuk, János milyen vallás követője, mi mégis nagyon reméljük, hogy soha, de soha nem fog a Valhallába kerülni.

Címkék: , ,

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenőrzőkód *

Töltés...