Panna hálószobatitkai

2015. 05. 14.    --

Bárki, aki kézbe vesz egy kutyás könyvet, vagy az interneten böngészve belefut egy kutyanevelésről szóló cikkbe, az első fogalom, amivel találkozik a következetesség. A gazdi legyen következetes. És mi, gazdik, vagy leendő gazdik, mosolyogva továbblapozunk vagy továbbgörgetünk, hogy persze, hiszen a következetesség alap. A gyereknevelés és kutyanevelés alapja, könnyű betartani.

Aztán az ezredik esdeklő tekintet, a kétmilliomodik halk nyüszögés után, vagy amikor a kutya/gyerek beteg, fáradt vagy rosszkedvű, azt mondjuk: “most az egyszer”, és megengedjük. És már el is követtük a hibát. Gyermekem még nincsen, csak kutyám, és biztosan tudom, hogy a “most az egyszer” kifejezést nem érti meg. Azt érti belőle, hogy “na végre, a fafejű gazdi belátta, hogy butaság a tiltás, és végre megengedi nekem”.

Elmesélem, hogyan volt ez Pannával. Amikor én megismerkedtem vele és minifalkánk vezérével, akkor ők már egy működő párost, egy szerves egészt alkottak  – működő szabályokkal. Ebbe a rendszerbe csöppentem bele, szinte egyik pillanatról a másikra, és formáltam át a hétköznapjaikat. Például az ottalvással. Előttem Panna nem mehetett fel az ágyra, lent aludt a padlón a szuper, kényelmes kutyaágyában. Ám érkezésem után úgy érezte, kimarad valamiből, hiszen minifalkánk vezére velem osztotta meg az ágyát, vele pedig továbbra sem akarta. Persze ez a kutyát mérhetetlenül bántotta, azért minden adandó alkalommal megpróbált feljutni közénk. Végül kompromisszumot kellett kötnünk a kutyával: elkísért minket az ágyba, ott velünk töltött 5-10 percet, majd leugrott a saját fekhelyére. Ez volt a működő rendszerünk az ivartalanítás napjáig.

Az ivartalanítás kapcsán megfogalmazódott bennünk az a praktikus gondolat, hogy mi lenne, ha Panna egy napon vesztené el a szaporító szerveit és a téli bundáját, ezért műtét után, még félig bódult állapotban megkopaszíttattuk szegényt. Az eredmény a felébredés pillanatában a teljes sokk volt. Arról már Bojtos történeteiben is olvashattunk, milyen zavart okozhat a kutyánál a bundátlanítás, így azt nem is részletezném. Teljes volt a depresszió, mindemellett még egy sebet is érzet a kis hasán, amit folyamatosan gyógyítani, vagyis nyalni szeretett volna. Kis lila ruhával próbáltuk megakadályozni az öngyógyítást, és valamit enyhíteni a csupaszság érzésén – mindhiába.

Az állatorvos azt mondta, hogy ha azt látjuk a kutyán, hogy piszkálná a sebét, akkor nyaktölcsért kell rárakni. Sajnos piszkálta, de úgy voltunk vele, hogy nem akarjuk tovább egrecíroztatni az ebet, így mindig rászóltunk, hogy nem szabad, és folyamatosan figyeltük. Majd eljött az este. Szomorú szemű, kétségbeesett kutya az egyik oldalon, tölcsér a másik oldalon. És igen, ez volt az a pillanat, amikor eszünkbe kellett volna jutnia a szakkönyveknek, vagy legalább egy kutyanevelési cikknek az internetről. De nem.

Panna aznap éjjel kettőnk között, a fejünknél aludt. Félálomban vigyáztunk rá. Amikor felriadt és elkezdte volna tisztogatni a sebét, akkor rászóltunk, lecsitítottuk. Az első két-három este telt így, aztán már nem akart öngyógyítani, megszokta. És azt is megszokta, hogy közöttünk alszik.

A műtét két hete volt, a varratokat is kiszedték már, mégis hárman osztozunk a franciaágyon. Amikor már harmadszor ébredtem kutyalábbal az arcomban vagy kutyafenékkel az orrom előtt, akkor magamra vállaltam a gonosz boszorka szerepét. Hangot adtam annak, hogy ez így nem mehet tovább. A kutya makk egészséges és lent kell aludnia a földön – szerintem. Minifalkánk vezére szerint viszont nem. Most egyik oldalon méltatlankodó barátnő, másik oldalon szomorú szemű, imádni való kutya. Nehéz döntés. Vajon ki fog engedni?

A hős férfi persze próbálja megkeresni a legideálisabb megoldást, így ma hajnalban arra keltem, hogy némán veszekszik a kutyával, hogy közülünk feküdjön át a másik oldalára, így én nem vettem volna észre, hogy már megint fent van.

Mert Panna cseles. Pontosan tudja, hogy engem zavar. Amikor elkísér lefeküdni, akkor lefekszik a saját kis vackára. Megvárja, amíg elalszom, majd amikor minifalkánk vezére is nyugovóra tér, befekszik közénk.

Nem tudom, ki fog győzni ebben a csatában, de abban biztos vagy hogy a háborút már elvesztettük. Mert az egyszeri következetesség hiánya lerombolhatja az összes kis kialakított szabályt, mert a kutya tudja, hogy bármit elérhet, amit csak akar, csak elégszer kell próbálkoznia. Maximum kompromisszumot kötünk vele, de valahol már akkor is ő győzött.

Címkék: , , , ,

3 hozzászólás

  • Baran Andi szerint:

    Kedves Fehersushy,
    kisfiam 2 éve már, hogy szeretne ilyen kutyát, mint a tiéd. Tudnál segíteni abban, hogy megmondod, Te hol vetted Pannát? Magyarországon nem találtam kennelt….csak külföldön. :( Tudsz esetleg ajánlani megbízható tenyésztőt?
    Köszönöm szépen előre is, ha válaszolsz!

    Üdvözlettel:
    Baran Andi

  • Fehér Zsuzsa Fehér Zsuzsa szerint:

    Kedves Andi,

    mi egy szerencsés véletlen folytán kaptuk ajándékba Pannát, nem tenyésztőtől, hanem egy kedves ismerősünktől. :) Panna anyukája csak egyszer fialt. Azóta már Ő is – ahogy Panna is – ivartalan.
    Én nem tudok Magyarországon kennelről.
    Ha tényleg nagyon fontos számotokra, hogy ilyen kutya legyen a családotokban, akkor javaslom, keressetek egy megbízható külföldi (spanyol vagy angol tenyésztőt) és onnan szerezzétek be a kölyköt. Előfordul, hogy a legjobb tenyésztőknél várólista van, de ez ne rémisszen el benneteket, mindenképpen tenyésztőtől és NE szaporítótól vásároljatok kiskutyát!

    Remélem megtaláljátok “Az igazit” :)

    Üdvözlettel, Fehér Zsuzsi

    • Baran Andi szerint:

      Kedves Zsuzsi,

      köszönöm szépen a visszajelzésedet, keressük a megfelelő tenyésztőt. Egyelőre a közelben nézelődtünk, és Szlovákiában találtunk egy kennelt, de még jobban utána kell járnunk….és így ennek tudatában tervezünk hozzájuk egy látogatást a nyár folyamán. Bízom benne, összejön majd tőlük egy egészséges, helyes kutyi!

      További szép napot,
      Üdv.

      andi

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenőrzőkód *

Töltés...