De mivel is?
Nini nálunk evéssel kezdi a napot, gondosan kimérem neki a prémium minőségű kutyatápot és beletöltöm egy ócska zokniba. Igen zokniba, mert a tányérjából mindig egy perc alatt befalta az egészet, majd öklendezett, sőt néha ki is hányta. Inkább nem részletezem… A zoknival viszont jól elvan, lyukat rág rá, majd lassacskán kieszegeti az ételt. Boldog és jól szórakozik. Én pedig nyugodt vagyok, mert mindenki másnál is így megy ez. Na jó, a zoknit leszámítva, ami elég fura, de a lényeg mégis a jó minőségű eledel kimérése.
Gondoltam eddig. Valójában azonban van olyan gazdi, aki nem kiméri a tápot, hanem gondosan összevág némi nyers nyúlhúst vagy csirkét, esetleg halat (mindet szigorúan nyersen) és kiegészíti egy kis zabpehellyel, alkalmanként kókuszreszelékkel, valamint répával, cukkinivel és almával. Egy másik gazdi pedig főz kedvencének, például lencsét vagy babot, barnarizst, és kiegészíti nyers zöldségekkel, olykor egy kis almával vagy banánnal. A lényeg, hogy ő húst semmiképp nem ad kutyájának. Az első gazdi kutyája BARF diétán van (több kibontása is van a betűszónak, amely a nyers ételek etetését jelenti), az utóbbié pedig vegán (vagyis sem húst, sem tejterméket vagy tojást nem kap).
Lássuk néhányat e két szokatlan diéta alkalmazóinak érveiből:
A kutyaeledelek elterjedése óta egyre gyengül a kutyák immunrendszere és egyre gyakoribbak köztük a rákos megbetegedések. Mindkét diéta követői szerint a kutyaeledeleket agyonfeldolgozott, selejtes húsokból készítik. Ráadásul telenyomják őket színezékekkel, aromákkal, adalékanyagokkal és tartósítószerekkel. Továbbá a vegán kutya gazdája maga is vegán, és lelkiismereti okokból nem eszik állati eredetű élelmiszereket. Ő azt gondolja, a növényi étrend teljesen megfelelő a kutyák számára, akik az emberrel való körülbelül tizennégyezer év együttélés alatt mindig a maradékot kapták, ami eleve alig tartalmazott húst. A növényi étrend emellett sokkal kevesebb méreganyagot tartalmaz, és persze nem jár ártatlan állatok kínzásával és leölésével.
A fentiek ismeretében már nem vagyok olyan nyugodt, amikor kimérem a kutyaeledelt, mert az alternatív módokon etetők egyes érvei egészen meggyőzőnek hangzanak. Lehet, hogy új utakat kellene kipróbálnom az etetésben? (Persze csak fokozatosan, mert a hirtelen változtatás hasmenést okozhat kedvencünknek!)
Ti mit gondoltok?
Steffit a Vigyél Haza alapítvány által kaptam. 3 éves fekete ó német-juhász kutyus, aki nagy betegségből gyógyult meg az alapítvány jóvoltából. Egészen addig, amíg hozzám került gyógytápon élt. Kipróbáltuk a a BARF nyers ételt. Különbözőeket vettem kipróbálásra, de az én kutyám nem ette meg. Hogy ne vesszen kárba meg kellett párolnom és utána hajlandó volt megenni. A száraz tápot most már egyáltalán nem eszi meg. A nedves kutya tápot esetleg. Egyébként mindenevő. Főtt ételt nagyon szeret enni. Miután én egészségesen főzök, sok zöldséget használok, így Steffi -kutyusom sok zöldséget eszik, hússal / csirke, pulyka, hal /, időnként barna rizsből rizottót borsóval, sárgarépával, csirke hússal. Minden nap iszik sárgarépa lét vagy vegyes zöldség lét. Nagyon szereti a kefírt és sajtokat. Gyönyörű egészséges, fénylő szőre van. A súlyát tartja – igaz rengeteget mozog velem is meg mikor őrzi a házat. A fogai szép fehérek, vidám jó kedvű kutyus, hatalmas energiával. Hozzá lett szoktatva, hogy csak annyit egyen, amitől jól lakik. Játék és séta közben szokott kapni jó minőségi kutya nasikat.