Júniusban legkésőbb már minden kutya ledobja a rucit, azaz megnyiratkozik. Persze ez nem dátum, hanem időjárás függő. Idén az igazi nagy meleg mostanság érkezett el, így a gazdik is szorgalmasan viszik a kutyakozmetikushoz kedvenceiket is megszépülni, felfrissülni. Egy kis „mosás, vágás, berakás” következik ilyenkor. Illatosan, habos-babosan kapjuk vissza kis drágánkat. Persze minden kutya más és másképp reagál erre a műveletre. Először is van, aki személyes sértésnek veszi, inzultálásnak. Van, aki mint egy kis díva élvezi, hogy ő van a központban, csak vele foglalkoznak. És van, aki egyszerűen csak tűri balsorsa minden nyűgét:
A fiatal, büszke szuka, aki imádja, ha rá összpontosul minden figyelem: „Ideskubizzatok hímek! Még szebb lettem. Illatos, üde, minden kan álma. A szomszéd pincsit pedig megüti a guta, ha meglát” – gondolja magában, miközben peckesen lépked tova frissen lenyírt szőrében, mintha egy új Vivien Westwood ruciban lenne.
A fiatal, büszke kan: „Idefigyeljetek csajok! Jó esetben megszagolhattok, de most még inkább hagyjatok vonulni, később dumálunk, csók!” – ugatja el az arra jövő többi ebnek, éreztetve fensőbbségét, annak biztos tudatában, hogy nála ma nincs nyerőbb pasi az utcában.
A mentegetőzős: „Esküszöm, én nem ilyet akartam. De hát beszélhet az ember ezeknek. Nem értenek az ugatásból. Szégyenletesen megalázó ez a csupaszság… Olyan kiszolgáltatott az ember kutyája… – gondolja, miközben gazdája mögött somfordálva megy hazáig, ügyelve, hogy még véletlenül se találkozzon ismerős haverral, mert azt nem élné túl.
A bosszús, számon kérő: „Kikérem magamnak ezt az inzultust! Nem elég, hogy egy asztalon matatnak rajtam órákat, hogy mindenféle samponnal fürdetnek, de még azt is elvárják tőlem, hogy ennek örüljek is??? Hallatlan! ” – ő az, aki végigugatja az utat hazáig, otthon pedig bosszúból tesz valami rosszat, csak hogy megmutassa, vele sem lehet mindent megtenni következmények nélkül.
Az öregedő, beletörődő: „Na, ezen is túl vagyunk. Hadd örüljön. Majd kicsit csóválom a farkam, odabújok, legyen neki gyereknap.” – mondja magában, miközben hagyja, gazdája hadd dicsekedjen szép, megújult külsejével minden ismerősnek, aki arra sétál. Sőt, még úgy is tesz, mint aki ezt élvezi.
Hát így megy ez kutyáéknál. Gondolom én. Pont úgy, mint nálunk, embereknél. Csak ők valahogy megértőbbek, toleránsabbak. És még ilyenkor is szeretnek.
Fotó: Kiss Csanád