Sok gazdi tapasztalja, hogy kutyája rosszul viseli, ha egyedül hagyják. Néha ez extrém mértéket ölt, és ilyenkor szeparációs szorongásról vagy szeparációs zavarról beszélünk. Ez az egyik leggyakoribb viselkedési probléma kutyáknál, melynek fő tünetei a gazda hiányában történő intenzív vokalizáció (nyüszítés, ugatás), a lakásba piszkítás és a lakás vagy berendezési tárgyak megrongálása (ajtó kaparás, bútor szétrágás, stb.), de olyan kevésbé feltűnő tünetek is kísérhetik, mint a hiperventilláció (szapora légzés), az intenzív nyáladzás, repetitív mozgásformák (pl. körbe-körbe szaladgálás), étvágytalanság vagy emésztési problémák.
Mivel bizonyos viselkedési problémáknál már kiderült, hogy a kutya-gazda kapcsolat vagy a gazda bizonyos személyiségjellemzői hatással vannak rá, felmerült bennünk, hogy talán a szeparációs zavar hátterében is állhatnak ilyen tényezők. Egy korábbi kutatásunkban azt találtuk, hogy a szeparációs zavart mutató kutyák viselkedése hasonló az úgy nevezett bizonytalan-ambivalens kötődésű kisgyerekek viselkedéséhez, akik nagyfokú stresszt mutatnak az anyjuk távozásakor, anyjuk visszajöttekor nehezen nyugtathatók meg, és az anyjuk közelsége kevésbé jelent nekik egy „biztonságos bázist”, ahonnan elindulva és ahova vissza-vissza térve bátran felderíthetnék a környezetet. Velük ellentétben a biztonságosan kötődő gyerekek bíznak abban, hogy anyjuk bármikor elérhető, amikor nekik szükségük van rá, így ők bátrabbak a felfedezésben (pl. egy új helyen) és jobban tudják kezelni a stressz-helyzeteket, köztük anyjuk távozását is.
Ahhoz, hogy a gyermekben kialakuljon annak biztos érzése, hogy mindig számíthat az anyára, az szükséges, hogy az anya érzékenyen reagáljon a gyermek jelzéseire, például a sírására vagy más kontaktus-kereső jelzésekre. Számos kutatási eredmény utal arra, hogy a bizonytalanul kötődő és szeparációsan szorongó gyerekek szülei maguk is bizonytalan kötődésűek (vagyis társas kapcsolataikban nem bíznak abban, hogy számíthatnak másokra, ezért vagy kerülik a túl közeli kapcsolatokat, vagy pedig állandóan félnek attól, hogy elhagyják vagy elutasítják őket), így kevésbé érzékenyek és válaszkészek a gyerek jelzéseire. Így felmerült bennünk, hogy ez talán a szeparációs zavart mutató kutyák gazdáira is igaz lehet.
Kérdőíves vizsgálatunkban a gazdákat egyrészt a kutyájuk szeparációs zavaráról kérdeztük (mutat-e a kutya szeparációs zavart, illetve a konkrét tünetekre is rákérdeztünk), másrészt személyiség- és kötődés kérdőívet vettünk fel velük, melyben a saját és a kutyájuk személyiségjellemzőire, illetve a gazda saját kötődési stílusára vonatkozó kérdéseket tettünk fel nekik. A kötődési kérdőív a gazdának a más emberekkel való kapcsolataiban fellépő érzéseit mérte, vagyis pl. azt, hogy mennyire bízik abban, hogy számíthat másokra, vagy hogy mennyire fél attól, hogy közel kerüljön másokhoz.
A kérdőív alapján megállapítható, hogy az illető milyen értéket ér el két dimenzió, a „szorongó kötődés” (félelem attól, hogy mások elhagynak vagy elutasítanak minket) és az „elkerülő kötődés” (az intimitás, közelség kerülése) mentén (alacsonyabb pontszám mindkét dimenzió esetében biztonságosabb kötődést jelez).
Az eredmények azt mutatták, hogy nagyobb eséllyel van szeparációs zavart mutató kutyája azoknak a gazdáknak, akik az „elkerülő kötődés” mentén magasabb pontszámot értek el. Eredményeink alapján feltételezzük, hogy a gazdák elkerülő kötődési stílusa (több más tényező mellett) hozzájárulhat a kutya szeparációs zavarának kialakulásához. Úgy gondoljuk, hogy az elkerülő gazdák nem csak az emberekkel való kapcsolataikban kerülik az intimitást és a közelséget, hanem a kutyájukkal kapcsolatban is. Mivel csökkent válaszkészséget mutatnak a kutya kötődési szükségleteire (pl. kontaktus igényére), így a kutya azt tapasztalja, hogy kontaktus és biztonság igényét nem elégítik ki vagy elutasítják, és megtanulja, hogy nem bízhat a gazda elérhetőségében. (Ez különösen így lehet a kutya számára stresszes szituációkban, legalábbis az elkerülő anyákra igaz, hogy amikor gyermekük stresszt él át, akkor az anya még kevésbé reagál a gyermek kötődési szükségleteire.) Emiatt a kutyában bizonytalan kötődés alakul ki, ami szeparációs zavarhoz vezethet.
Eredményeink elméleti és gyakorlati szempontból is fontosak lehetnek. Egyrészt a kutya-gazda kötődés vizsgálata modellként szolgálhat a szülő-gyerek kötődés vizsgálatához, így közelebb vihet minket az utóbbi megértéséhez is. Másrészt, eredményeink hozzájárulhatnak a kutyák szeparációs zavarának mélyebb megértéséhez és hatékonyabb kezeléséhez is. Lehetséges, hogy bizonyos esetekben (ha a gazda elkerülő kötődésű) egy olyan terápiás módszer segíthet a szeparációs zavar megszüntetésében vagy csökkentésében, melynek lényege a gazda válaszkészségének fokozása a kutya kötődési szükségleteit jelző viselkedésre. Természetesen, ennek megalapozásához még további vizsgálatok szükségesek.
A kutatást végezték: Konok V, Kosztolányi A, Rainer W, Mutschler B, Halsband U, Miklósi Á. (2015.)
Az összefoglalót írta: Konok Vera
A kutatásról bővebben angolul itt olvashattok!
Fotó: Innen
Tetszik cikk és a téma. Szeretném , ha volna lehetőség a kapcsolódó kérdőív kitöltésére.
Nincs ilyen súlyos gondunk, de kicsit ugat, ha itthon hagyom.
Köszönettel: Hegedűs Mária
Kedves Mária, az összefoglaló egy lezárt kutatás eredményét ismerteti. Hogy a kérdőív utólag hozzáférhető-e, azt nem tudom, de megkérdezem.
Üdvözlettel, Szabó Rita