Kutya bizalom

2015. 07. 07.    --

A kutyák – hasonlóan az emberekhez – különböző jellemmel, habitussal, ismerkedési szokásokkal bírnak. Vannak az egyből puszilgató típusok, vannak a lassabban barátkozó típusok és vannak a teljesen antiszociális kutyák. De mivel kutyákról beszélünk, akikbe genetikailag bele van kódolva az emberhez tartozás vágya és az emberre való figyelem, így még a legantiszociálisabb kutyáról is kiderülhet, hogy csak egy lassan – akarom mondani nagyon-nagyon lassan – barátkozó kutya.

Molly, a shar pei döbbentett rá erre a tényre; röpke másfél év alatt jutottunk el odáig, hogy néha (de tényleg csak nagyon ritkán) odajön hozzám és kéri, hogy simogassam meg. Én nem kezdeményezhetek akármikor, csak ha neki igénye van rá. Nála ez a barátság kimutatása.

Hosszú ismerkedésünk elején még hangos ugatással jelezte a betolakodót (engem), aki odament a falkájához beszélgetni az esti kutyasétáltatás idején. Képtelen volt napirendre térni afelett, hogy ha eddig nem voltam ott, hogy gondolom, hogy csak úgy megjelenek és utána ott leszek mindig.

Ezután következett, hogy megtanítottam virslis hasét sütni. Persze nem önszántamból. Még a VB idején csoportos meccsnézés volt nálunk, én aprósüteményt készítettem a vendégeknek – nem a kutyáknak. Mégis Mollyt nagyon érdekelte a hasé készítés, olyannyira, hogy az egyik tepsi cserénél belenézett a 220 fokos sütőbe – miközben én szívrohamot kaptam. Pár milliszekundum után a kutyafej sértetlenül kikerült a sütőből, mert már nem találta ott a finomságot, így nem volt számára érdekes a sütő.

Rájöttem, hogy Mollynál az érdekesség a kulcs. Érdekesek a verebek, akiket hosszú percekig lehet figyelni a fa alatt ülve, érdekes a vadkacsa a tatai tó közepén, aki mindig ugyanolyan messze lesz a parttól, hiába rohangál fel és alá a kutya. És érdekes vagyok én is, mert finom illatok között vagyok a konyhában, eldobom a frizbit, a Panna egyik gazdája vagyok, és nem utolsó sorban megvan az az őrült szokásom, hogy fényképezőgéppel percekig guggolok előtte és kattintgatok. Ez mind nagyon érdekes, így végül Molly úgy döntött, hogy legyünk barátok.

Lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy nem vettem észre egyből Molly döntését. Tehát nem tudom, mikortól van köztünk eme intim kapcsolat. Akkor eszméltem csak rá, amikor egyik reggel megérkeztem a parkba két agárral és egy orosz fekete terrierrel, hogy fotózzam őket – Molly pedig épp ott sétált a falkájával. Amikor meglátta az agarakat – akiket sajnos nem szívlel  – egyből elindult a park másik vége felé. Én odasétáltam hozzá, üdvözöltem és velem visszasétált a többiekhez.

Bár ez nagyon apró gesztusnak tűnik, mégis óriási jelentéssel bír. Kiérdemeltem egy kutya bizalmát, érdemesnek kell rá maradnom, és semmikép nem okozhatok csalódást. Így hát továbbra is sütöm a hasét, dobom a frizbit, viszem a Pannát, és guggolva fényképezek.

Címkék: , , ,

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenőrzőkód *

Töltés...