Az ember egyszer csak azzal találja szemben magát, hogy mindenki erről beszél. Fő téma a járókelők között: három új jövevény jelent meg a Pozsonyi úton és környékének utcáin.
Manó, Cini és Mázli. Egyelőre kis sétákra indulnak, mivel még picik, a hosszú sétákat nem bírják. Inkább játszanak. Mindennel és mindenkivel. Egy biztos pont van, ahol meg lehet őket találni, az „A” virágbolt a Pozsonyi út közepén, amiről már korábban is írtam. Már a kicsik is felfedezték maguknak ezt a kis kutya mennyországot, amit megannyi eb látogat évek óta. Itt mindig van friss víz, kis jutifali, egy jó szó és sok simogatás. No, és a haverok. Nem számít a kor vagy a méretbeli különbség, itt barátokra lelnek a négylábúak és sokszor a kétlábúak is.
Manóék is itt kezdik szocializációjukat.
Manó egy havanese. Gazdája – egy idősebb kedves hölgy – 14 év után vesztette el hű társát, Bécit. Nem sokkal a fájdalmas veszteség után úgy döntött, nem élet az élet kutya nélkül. Így nemsokára megjelent hóna alatt az akkor még csak két hónapos Manóval. Még nem volt minden oltása rendben, így csak bemutatta az utcának az új jövevényt. Most már azonban Manó jön-megy, rosszalkodik, és gazdija elmondása alapján egy igazi kis haramia.
Cini törpe snauzer. Egy igazi baba. Esetlen, imádni való kölyök, az összes rosszasággal együtt, ami ebben a korban természetes. Ugyanakkor nagyon bújós, puszilkodós tündér.
Mázli beagle. Csendesebb, visszahúzódóbb típus. Persze rá is jellemző az összes kölyök tulajdonság: kajla, nagyon energikus, bárhol el tud aludni, szeret játszani, bújni, harapdálni.
Hát ilyen egy baby boom kutyailag kis falum főutcájában.