Mielőtt a Kutyatenyésztők Birodalmi Szakszervezete elmagyarázná, hogy nem úgy van, ahogy én tudom, sietve leszögezem: pontosan tudom, hogy szerintük nem úgy van, ahogy én tudom, de a költészet lényege éppen az, hogy letekintve az elefántcsonttorony górcsővel is alig látható ormáról, megértéssel és némi szánalommal figyelje a szabálykövetőket, rendszeresen hangsúlyozva, hogy a szabályok nagyon fontosak, de sohasem téve hozzá: nektek, kisembereknek…
Mint már említettem, a gyors mozgásra, illetve az indulásra, átkelésre a footage! vezényszóval biztatom Bojtost, míg a megállásra a vár! a bevett utasítás. Ebből is kitűnik, hogy nem feltétlenül az emberi kommunikációban bevett formulákat használjuk, hiszen ebek esetében sokkal nagyobb a szabadság, mint például gyermekek vagy hülye felnőttek betanításánál. Ennek egyszerű oka, hogy a kutyánk nagy valószínűséggel csak velünk fog beszélgetni, nem érdekli, mit mond a szomszéd vagy a villamosvezető, kizárólag ránk figyel, és ha azt tanulja meg, hogy a paradigmaváltás! kiáltást májkrém követi, akkor a paradigmaváltás említésére nyáladzani kezd (lásd még Pavlov doktor idevonatkozó munkásságát).
Ezek alapján egyértelmű, hogy miért nem szabad arra tanítanunk gyermekünket, hogy Baszod alássan! köszönéssel jöjjön be a lakásba, hiszen hamarosan ugyanígy fog betipegni az óvodába, ahol ezen esetleg megrökönyödhetnek. Az azonban senkit sem zavar, ha Banán vagy Reform nevű ebeink a footage! (ejtsd: futidzs) felszólításra megindulnak.
Természetesen itt is vannak szabályok, például az életveszélyt elhárító: stop! vagy a rohanj mentőér’ apunak! parancsokat nem érdemes túl hosszú definícióval kiváltanunk, mert amíg elmondjuk és ebünk helyesen értelmezi a Himnusz első négy versszakát, addig esetleg elvérzünk vagy őt üti el egy nyerges vontató.
Rövidség és elkülönülő hangok – ez a két alapszabály.
Tehát érthető okokból nem jó különböző tevékenységeket társítani hasonló hangzású parancsokhoz, mint például a haj, baj, vaj, gally – és így tovább.
Bojtosnál elsődleges szempont volt, hogy kibontakozzon személyisége, ezért eleinte parancsok helyett javaslatokkal éltünk. Szerencsés közegben, egy erdőben éltünk, gépjárművek, kutyák és hülyék nélkül, jól elvolt, jött, ha hívtuk, de nem igazán fogta fel, hogy a gyere ide! felszólítás azt jelenti, hogy idejön és marad. Elindult boldogan felénk, aztán ment tovább, mi meg ott álltunk kitárt karokkal, bénán és szánalmasan.
Már harmadik éve bandáztunk együtt, amikor a városba kerültünk, és a legutóbb ismertetett eljárás során elsajátította a megtorpanás képességét, viszont szerintem sohasem fogja megérteni, hogy miért nem lehet megállni a négysávos út közepén szagolgatni valamit, ami barna és büdös.
A világos szabályok és kijelölt terek csak kiegyensúlyozottabbá teszik az ebet a szakértők szerint, viszont én azt hiszem, hogy két parancs és nyolc kijelölt hely (plusz a galérián is van egy ágya, de azt csak akkor használja, ha felmegyünk vele, mert fél a lépcsőn) betölti ezt a szerepet.
Tök boldog, szerintem nem rontottunk el semmit.
Jó, a szomszéd húgát megette, de az csak egyszer fordult elő.