Amikor valakinek (de teljesen felesleges elrejtenem ebem az általános alany mögé, mert persze Bojtosról van szó) negyvenhat hektáros játszótere van, ahol csak elvétve találkozik más kutyákkal, akkor elég nehéz átszoknia a Moszkva térre, mert itt egyedül is falkában jár, akár akar, akár nem.
De a magánszféra védelme működött, a kapun belépve kezdődött a birodalma: lépcsőház, udvar, körfolyosó, sziget a felújítás és idegesítő forgalom tengerében, ahol alig voltak emberek és egyáltalán nem voltak kutyák, csak egy macska a szomszédban, viszont ő egyáltalán nem járt ki, és főleg nem járt át hozzánk, hogy esetleg beleegyen Bojtos kajájába. eltekintve az első évben jelentkező, de mostanára teljesen felszívódó tériszonytól, ami mindig elkapta, amikor a folyosón kellett végigmennie, ez volt a kutyamennyország, nagylelkű szomszédokkal, akik előkészített jutalomfalatokkal várták, és végtelen nyugalommal, amit csak elvétve zavartak meg a rigók.
Ebbe az idillbe kummantott bele a másik kutya, aki úgy érkezett meg, mint Kanga a Százholdas Pagonyba, váratlanul és előzmények nélkül, bár ez főleg Bojtosra vonatkozik, mert mi a tagolt beszéd elsajátítása és értése miatt már korábban értesültünk jöveteléről. A reakció is megegyezett Micimackó és Malacka (jut eszembe: a Micimackó című könyvet azért nem lehet kiadni a Közel-Keleten, mert a főhős legjobb barátja egy sertés, egy tisztátalan és félelmetes állat, viszont Malackát nem lehet kiírni a történetből, így aztán a kis zsidó és muszlim gyermekek nélkülözni kénytelenek Róbert Gida kalandjait) vészforgatókönyvével: a veszélyes állatot el kell üldözni a környékről.
Bojtos konkrétan seggre ült, amikor szembesült a ténnyel, hogy a házban, az ő házában, az ő emeletén egy másik kutya van. Félelmetes pofát vágott, felhúzta az ínyét, hogy láttassa rendkívül rettenetes fogsorát, amitől úgy nézett ki, mint egy hibban cickány és morgott. A másik kutyát ez nem érdekelte, ifjú és bohó, úgyhogy jellegzetes medvemozgással játszani akart, de Bojtos begörcsölt és tovább zörgött.
Bumi, a másik kutya, szamojéd spicc, alapállapotban papucsra emlékeztet, de amikor meglátja Bojtost, a boldogságtól átváltozik egy bespeedezett Coccolino macivá, és egyáltalán nem törődve a morgással játszani kezd, amit nagy sokára Bojtos is tolerált, eleinte duzzogva, később már lelkesen beszállt a hülyéskedésbe.
Nem mondanám, hogy elfogadta Bumi létezését, de beletörődött, sőt néha már kezdeményez is, úgyhogy az udvarban matiné jelleggel semi-kontakt kutyaviadalokat rendezünk a lakók nagy örömére. Jelenleg Bojtos mellett szól a rutin és a kor, Bumi mellett a lendület és a végtelenül optimista felfogás, miszerint a világban nem történhet semmi rossz, mindenki csak azért él, hogy őt szórakoztassa, és azok a vicsorgó fogak ott szemben a másik kutya fejében, nos, azok egészen biztos nem igaziak.
Eddig abban bíztam, hogy Bojtos megtöri a lendületét, és meggyőzi arról, hogy domináns és uralkodásra termett kutya, de a megharaphatatlan ellenfél elbizonytalanította, gyakorlatilag elfelejtette a harci technikákat, és csak torokra megy, ahol szőr és még több szőr fogadja, viszont az ellenfél folyamatosan nő, úgyhogy ha nem sikerül megoldást találni napokon belül, el kell fogadnia, hogy ő lesz a második kutya a házban.
A pokol a másik kutya.
(ide képzeljenek el egy barátságos, otthonos és szórakoztató poklot)