Az ember legjobb barátja a kutya, és természetesen a kisgyereké is.
Ha szeretnénk ez utóbbiról megbizonyosodni, elég, ha körülnézünk az interneten, ahol milliószámra találhatunk képeket kiskutyával játszó vagy alvó kisgyerekekről, sőt babákról. A képeket elnézve úgy tűnik, mintha a gyerek-kutya párosítás a világ legnagyszerűbb és legtermészetesebb dolga lenne. Sajnos azonban minden évben hallhatunk híreket kutya által megtámadott gyerekekről. Vajon mi lehet ennek az oka? Mi késztethet egy kutyát arra, hogy bántson egy aranyos csöppséget, aki csak játszani akart vele? Az alábbi pontokat elolvasva és gyerekünknek megtanítva, minimálisra csökkenthetjük annak az esélyét, hogy valaha ilyen rettenetes dolog történjen a családunkban.
1. Meséljük el gyermekünknek, hogy az ebeknek milyen érzékeny a hallása. Ha rákiabálunk, vagy jókedvünkben felsikoltunk, az állat megijedhet, és ijedtében haraphat. Kutyához mindig nyugodt, bársonyos hangon beszéljünk.
2. A kutyák nem szeretik a váratlan, kiszámíthatatlan mozdulatokat. A közelükben lassú, nyugodt mozdulatokat tegyünk. Tilos őket kergetni vagy sarokba szorítani!
3. Fogadjuk el, hogy nem minden eb szereti a gyerekeket, ezért idegen kutyához csak felnőtt engedélyével szabad közelíteni. Először elegyedjünk szóba a gazdával, kérdezzük meg, hogy megsimogathatjuk-e a kutyát. Pozitív válasz esetén halkan beszéljünk az ebhez és hagyjuk, hogy ő közelítsen hozzánk és először megszaglásszon minket.
4. A kikötött vagy kerítésen belül lévő négylábúak téves biztonságérzetet kelthetnek a gyerekben. Az ilyen helyzetben lévő állatok néha veszélyesebbek, mint többi társuk. Egyedül hagyott, kikötött kutyához ne közelítsünk! Ne hagyjuk azt se, hogy bottal verje a kerítést és benyúljon. A felhergelt vagy területét védő négylábú egy pillanat alatt megkaphatja a gyerek kezét.
5. A kicsik szeretik megölelni a barátjukat, de a legtöbb kutya ezt nem szereti, ezért ne engedjük meg! A kisebbek néha még markolnak is, erre nagyon figyeljünk oda, ne okozzon a gyerek fájdalmat! Ha kell, tanítsuk meg a finom, óvatos simogatást.
6. Ne nyúljon a gyerek a kutya szájába, fülébe, orrához, szeméhez! Természetesen a kutya farkát sem húzogatásra teremtették.
7. Babát, totyogót ne bízzunk kutyánk őrizetére egy percre sem. Akármilyen szelíd és megbízható is kedvencünk, akkor is csak egy állat, aki valamilyen váratlan vagy kellemetlen inger hatására kiszámíthatatlanná válhat. Ha pedig megesett a baj, nem lehet meg nem történtté tenni!
+1 Ha kutyánkhoz úgy közelít akár felnőtt vagy gyerek, hogy az az állat számára kellemetlen, először finoman szóljunk, de ha így nem értünk el eredményt, haladéktalanul távozzunk. Jobb megelőzni a bajt!