A közelmúltban volt az EB OVO Piknik a Szabadság téren. Olyan felszabadult, örömteli és fantasztikus élmény volt ott lenni a sokfajta és mindenféle korú kutya között, hogy azt nem lehet elmondani. Úsztam a boldogságtól, és végre nem éreztem úgy magam, mint egy totális idióta, aki minden szembejövő kutyával elbeszélget, ha csak pár tőmondat erejéig is, megsimogatja őket, majd üdvözült mosollyal az arcán távozik. Itt a saját közegemben voltam, az enyéim között. Folyamatosan mosolyogtam, míg a Kutyatár stábjának kutyáival (akikkel hivatalosak voltunk ezen a eseményen) elvoltam. Ezen a pikniken lehetett találkozni személyesen a már szinte közszereplőnek számító Bojtos kutyával (Para-Kovácsék főnökével), Artúrral (Boston terrier), akinek a főszerkesztő a beosztottja, továbbá Ninivel, aki a szemünk láttára cseperedett kamasz tacskólánnyá, valamint még sok más lelkes kétlábú és négylábú rajongónkkal. Sztároknak érezhettük magunkat a többi sztár között. Hiszen itt mindenki egy perc alatt a figyelem központjába került, akár azzal, hogy milyen termetes, vagy épp milyen picur, milyen szép, okos, tündéri stb., stb…
Hihetetlen, micsoda figurákat lehetett látni, leírhatatlan. Az elejétől a végéig csak olvadoztam és lebegtem a boldogságtól ebben a környezetben. Egy mesetúra volt a natúr valóságban, ahol csupa boldog, elégedett kutya és gazdáik (társaik) voltak ezen a napon (is) együtt, mint mindig.
És akkor hazamentem a macskámhoz…