Miközben már többször hangsúlyoztam, mennyire szerencsétlen és kerülendő tevékenység az antropomorfizálás, most antropomorfizálni fogok, mert antropomorfizálni jó, de előtte megemlítem, hogy a kutyákat, akárcsak a gyermekeket, érdemes felnőttként kezelni néha, mert szórakoztató mind az ő, mind a mi számunkra, még ha ez első pillantásra nem is mindig egyértelmű.

A gyerek és az elméleti fizikus találkozása ezerszer megénekelt közhely a filmművészetben, de ettől még érdemes ismeretlen vagy alig ismert kiskorú esetében azzal nyitni, hogy a Világegyetemben érvényesül a Heisenberg-féle határozatlansági reláció (vákuumfluktuáció). A vákuumot úgynevezett kvantumhab tölti ki, amelyben féreglyukak ugorhatnak elő a semmiből, majd tűnnek el. Ezek az úgynevezett kvantumféreglyukak kicsik és instabilak. Féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges, mivel a pozitív energia mindig pozitív térgörbületet hoz létre. A negatív térgörbület körülbelül a háromdimenziós nyeregfelülethez hasonlítható – mert egyrészt ilyenkor vicces a gyerekek feje, másrészt viszont ha visszakérdeznek, azonnal kiderül, mennyire intelligensek.

Kutyákra a fentiek fokozottan igazak.

Nem fair persze összehasonlítani a legbutább gyereket a legokosabb kutyával, mint ahogy Bojtost sem senkivel, de a reakciókból arra jutottam, ő is szereti, ha teljesen érthetetlen mondatokkal korholom vagy dicsérem, a lényeg, hogy közben a fején legyen a kezem. A minap például, amikor egy kisebb területi vitát akartam eligazítani, mintegy leszögezve és véglegesítve az enyém/tied pontos határait, azzal fordultam hozzá, hogy én vagyok az Ideges Dögevők Kannibál Egyház Közép-Budai Klánjának Nagyvarázslója, és már csak ezért sem szeretném, ha éjszaka belelógna a farka az orromba, akkor kifejezetten boldog volt, mint akkor is, amikor lelkileg igyekeztem helyretenni a Nagy Találkozás után a Másik Kutyával, mint arról nemrégiben beszámoltam. Nem állítom, hogy a fentebb említett okokból is arra szeretnélek rábírni, hogy ne edd meg a levendulával töltött egeret csupán azért, mert léteznek egyéb ebek is a világon kitétel győzte meg, de a hosszú előadás, valamint a végtelenül nyugodt hangom, amelyen a többszörösen összetett mondatokat rázúdítottam, kiváltotta a várt hatást. A következő séta alkalmával már szóba állt a barátaival.

Mert előtte nem. Annyira megrettent a lehetőségtől, hogy esetleg nem csak a házba jöhet másik kutya, de akár a lakásba, sőt, az íróasztal alá is, hogy amíg feldolgozta ezt, csak álldogált a futtatón és bizalmatlanul méregette az összes többi ebet, mint számba jöhető konkurenciát, potenciális jelöltet a betolakodásra. Gyilkos pillantással méregetett mindenkit és el nem mozdult volna fél méternél messzebb tőlem.

Napokba telt, amíg megnyugodott, de egészen biztos vagyok benne, hogy ehhez hozzájárultak a szövegeim is, a lassú hömpölygésű, nyugodt szövegfolyamok, ezek a barátságos és végtelen idézetek önmagamtól. A legenda szerint egyébként Tom Wolfe kutyája egyszer nagyon nyugtalan lett, mert nyestek költöztek a padlásra. Így született meg Az időről és a folyóról. Legalább is az első kötet, az egészen biztosan.

 

Címkék: , ,

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenőrzőkód *

Töltés...