Végtelen őszi tájban merengő loncsos zsebmedve, de én sem vagyok élénk, cammogunk a megszokott útvonalon, Mariann pedig valamit magyaráz, lelkesen és megingathatatlanul, amikor velőtrázó sikoly hasít bele az amúgy békés tájba. Kiköpöm a szívem az ijedtségtől.
A budai dombok között nem honos kedvenc madaram a hárpia, valószínűleg azért, mert télen viszonylag hideg van, és lajhárt sem talál, márpedig megszokta, hogy zsákmánya lassú, kiszámítható valamint felmegy elé a fára, hogy ne kelljen a földön keresgélnie. Jelenlegi biológiai tudásunk szerint más élőlény nem produkál ilyen hangot, hacsak Uwe Boll nem adja utasításba.
Itt érdemes kitérni kicsit arra a tévhitre, hogy valamilyen mértékben minden kutya vadászkutya, tehát zsákmányállat esetén aktiválódnak az ősi ösztönök, és bármely kutya vadászni kezd, felveszi a szagot, keres, kutat, cserkészik, hajt, ilyesmik. No, most két eset lehetséges: Bojtos vagy nem kutya, vagy az elmélet baromság.
A sikoly Bojtostól származott, az eb szagot fogott és elhatározta, hogy üldözésbe kezd, miközben fejhangon lelkesedett, olyan hangokat kiadva, mint amikor metróajtó odazár egy komplett fúvószenekart.
Bevetette magát a bozótba és rohant. Szerencsére olyan környéken tette mindezt, ahol nem frusztrált vadászok várták a bokor mögött, semmilyen veszély nem leselkedett rá, leszámítva a hátsófali infarktust az izgalomtól.
Sikoltozva rohant az aljnövényzetben valami után, amit nem láttunk.
Eddigre minden füllel rendelkező élőlény Szigetszentmiklós környékén járhatott, nagyjából 20-30 kilométernyire, de a teknősök is, olyan hangos volt a kutya. Elképedve álltunk meg és vártuk, mi fog történni. Az történt, hogy mellettünk, nagyjából másfél méterre egy nyúl emelkedett fel a fűben, és leírhatatlan döbbenettel az arcán nézett a távolodó Bojtos után. Őt is sokkolta az élmény, egy darabig dermedten bámult, aztán elballagott az ellenkező irányba.
A hang elhalkult, aztán megszűnt.
A legfontosabb ilyenkor, hogy ne mozduljunk el, mert, nem talál vissza hozzánk, ha tovább sétálunk, úgyhogy érdeklődve nézegettük a bozótot, és mintegy öt perc múlva meg is jelent az elégedetlen feje egy résben, tekintetén tisztán látszott, hogy éppen csak egy milliméterrel hibázta el, majdnem megvolt a zsákmány, olyan, de olyan közel volt, hogy elméletben már ki is vissza is hozta nekünk, de sajnos lemaradt, mert az űzött vad tisztességtelen módszerekkel menekült.
Ebben a tudatban hagyjuk.
További Bojtos történetek ITT.