Gyermekkoromban arra gondoltam, hogy amikor megnövök, a szám lepénylesőből automatikusan bagólesővé válik, de aztán elfelejtettem, és most is csak azért jutott eszembe, mert Bojtost legújabb fodrásza valami belső tűztől hajtva egészen apróra vágta, mármint a kutya megmaradt, de a kutyán kívül gyakorlatilag semmi. Rózsaszínű volt, mint egy gumimalac, a feje viszont átváltozott, és mivel eddigre a borbély valószínűleg elfáradt, a meghagyott bajusztól laposnak tűnt. Mondjuk, nem csak annak tűnt, hanem az is volt, simán benézhetett volna a levélbedobón, ha lenne levélbedobónk, illetve ha kint hagynánk néha, hogy aztán benézzen.
Némi dühöngés után (nem voltam jelen az aktusnál, családom nálam szorgalmasabb és aktívabb tagjai vitték a vágóhídra) megszilárdult bennem a felismerés: ez a kutyakozmetikus legalább húsz évet töltött Ausztráliában, ahol egy farmon kizárólag kacsacsőrű emlősöket (Ornithorhynchus anatinus) készített fel kacsacsőrű emlős szépségversenyekre, amennyiben vannak arrafelé ilyesmik, esetleg egy őrült főherceg kastélyában lakott, ahol minden bokrot kacsacsőrű emlős alakúra kellett nyírni havonta kétszer, és ezt követően Bojtos kutya volt az első munkája az óhazában, konkrétan a XIII. kerületben.
Bojtos tehát tojásrakó emlős ábrázattal nézett töretlen bizalommal a nagyvilágba, nekem pedig hirtelen bevillant, hogy lepényleső.
Este volt, a hasamra tettem a tálcát, rajta a könnyű vacsora kellékei, mögötte pedig Bojtos, aki szintén a könnyű vacsora kelléke (reggeli, ebéd). Tökéletesen érzi a szövegeket, mindig pontosan beül a fejem és a tévé közé, gyakorlatilag a komplett NFL-szezont és a snooker-világbajnokságot is úgy néztem végig, hogy a meglehetősen nagy képernyő közepét kitakarta egy kutyafej. Ezen az állapoton javított kicsit a nyírás, a kopasz Bojtos sokkal kisebb részt takar ki a snooker-asztalból, viszont sokkal viccesebben néz, így jobban tereli a figyelmet. Előkerült például a mimika, mert eddig nem is tudtam, hogy van szemöldöke, amit fel-le tud húzgálni, izgalmi állapottól függően, de a szeme is jobban látszik. Alatta a lepényleső.
Természetesen eddig is ugyanilyen arcjátékkal koldult a sajtomból, de most már látszik is, ami nem befolyásolja eltökéltségemet, de rendkívül szórakoztató. Szemöldök fel, szemöldök le, fej félrefordít, szemek könnyel telnek meg, az orr pontosan a kezemben tartott falatra mutat, ami vészesen közelít a számhoz, aztán eltűnik. Mmmmmm – mondja Bojtos. Ezt követően minden kezdődik előröl, hacsak be nem jön Mariann és elolvadva a látványtól, beletol egy adag pireneusi kecskesajtot némi szarvasgombával, mert hogy szegény, milyen szomorúan néz. Majd kimegy.
Innentől kezdve én nézek szomorúan, de senki sem törődik velem.
Még több Bojtos ITT.