Elsőbálozó voltam Vizsla Túra terén. Nem elég, hogy soha nem voltam ilyen rendezvényen, még csak nem is tudtam róla semmit. Persze, rajtam kívül mindenki hallott már róla, sőt a barátok és a család több ismerőst is említettek, akikkel biztos találkozni fogok majd (bár végül nem találkoztam).
Mentem. Megrökönyödésem akkor kezdődött, amikor megérkeztünk a megadott utcához és annyi autó állt már a környéken, hogy alig találtunk parkolóhelyet. Végül ott hagytam a kicsikocsit az ugaron, és elindultunk az erdő felé. Kutyák és túrázók mindenütt. Ugatás. Feszülő póráz. “Nemhúz!”. Farokcsóva. Mindenhol.
Épp ámultam és bámultam, hogy milyen jó ötlet a megkülönböztető kendő a rengeteg vizslán, amikor szólt a barátnőm, hogy mindjárt indul a 4. csoport, elindulhatunk velük. “A negyedik?” Ha a kognitív füzetembe kellene beleírnom az első érzelmet, amit ez kiváltott belőlem, akkor az a “Boldogság” lenne. “Tényleg? Ennyien? De jó!”
A túrán a kicsiktől a nagyokig, a családokon, a baráti társaságokon át a magányos farkasokig részt vett mindenki, és nem csak vizslákkal. Bár túlnyomórészt a nemes magyar fajta képviselői cikáztak körülöttem, de palotapincsivel és óriás schnauzerekkel is találkoztam. Ki pórázon, ki szabadon, ki a gazdi lába mellett, ki látótávolságon belül, de mindenki jól érezte magát. Szaladgálás, “Kinekvanbotja?” “Gyereide!” kísérte a csapatokat.
Egy nagy kutyaetológiai felfedezést tettem, amit elneveztem vizsla-scannalésnek. Mégpedig; a vizsla odajön, megszagolja a kamerát jobbról-balra, majd balról-jobbra. Eldönti, hogy táplálék, vagy sem, majd továbbáll. Csak egy kis francia bulldog gondolta úgy, hogy meg lehet enni a pirosan villogó fém kockát, a többiek meghagyták nekem az esemény dokumentálásának lehetőségét.
Egészen magával ragadó volt a Vizsla Túra élmény, bátran ajánlom kutyásoknak és nem kutyásoknak egyaránt. Abban biztos vagyok, hogy a következőre is menni fogok, csak azt nem tudom eldönteni, hogy kivel tegyem ezt. Panna kutyám rettenetesen élvezné, ha legközelebb őt is vinném, a többi túrázó a kamerának örülne, hiszen akkor születhetne még egy (orr)összefoglaló film. Egyedül a résztvevő kutyákat nem érdekli, hogy megyek-e, mert ők így is, úgy is jól érzik (majd) magukat.
Fehér S. Zsuzsa (Budaörsi Kutyabarátok Egyesülete)
Nagyon jó gazdik vagytok. Megnéztem a videót, ezt szűrtm le. TTSZETT
Nagyon tetszik