Gerényi Katával beszélgetni nem lehet pár percben. Órákat, napokat tud beszélni az állatokról. Amint szóba kerülnek, a szeme felcsillan, az arca egy nagy mosoly lesz. Az élete egyik értelme, hogy felemelje szavát a kutyák, de általában az állatok védelmében. Mindig ott van az elesettek, a bántalmazottak mellett, ahol segítségre van szükség. Mert ő ilyen…
Kutyatár: Jelenleg hány kutyával élsz együtt?
Gerényi Kata: Hárommal. Cuna, akivel már 10 éve élünk együtt, őt az utcán találtam, Pötyit a szolnoki Állatmentőktől hoztam el, Vaksit pedig (ő egy vak fiúcska) az Állatvédőrség ajánlotta a figyelmembe. De ez a szám mindig változik, ha csak átmenetileg is. Ugyanis ha szükség van ideiglenes befogadásra, tudják, hogy én örömmel vállalom.
K: Petfest– ha ez szóba kerül, hirtelen a legbüszkébb embert látom magam előtt.
G.K.: Mindig Gandhi jut az eszembe, aki azt mondta, hogy arról ismerszik meg egy nemzet nagysága, hogy miként bánik az állataival. Na, szóval igen. Mindig az egyénnel kezdődik el minden. Ebben az esetben az egyén az, aki akár kis lépésekkel, de tenni tud azért, hogy egyszer majd általánosan legyen elfogadott ez a gondolat. Régi álmom volt, hogy egy olyan eseményt tudjak létrehozni, amely nem csak a kutyák, macskák, de minden állatal kapcsolatos. Az Állatvédőrséggel karöltve (meg kell említsem Tornóczky Anitát) találtuk ki és hoztuk létre a Petfest-et. Főként azért, hogy megismertessük a felelős állattartást az emberekkel, gazdikkal, és leendő gazdikkal, és legfőképpen a gyerekekkel. Még egy kutya-és kisállat ölelő Guinness rekordkísérletre is készültünk. * Akinek van kisállata, az tudja milyen óriási erő, energia, szeretet van gazdi és kisállat közt egy ölelésnél.
K.: Tiszteletbeli tagja lettél a Cerberosnak, erre is nagyon büszke vagy.
G.K.: Naná! Amikor Találkoztam Joó Istvánnal és általa a Cerberos Állatvédő Egyesülettel (Cerberos, a védtelenekért – már ez mindent kifejez szerintem) tudtam, hogy a legjobb emberek közé kerültem. Ők azok, akik nem „csak” állatvédők, de rehabilitációval, és a kutyák szocializációjával is foglalkoznak. Sőt! A rendőrséget továbbképzik, mit kell tenni, ha bejelentés érkezik pl. állatkínzással kapcsolatban, óvodákba, iskolákba járnak ki a gyerekeket megismertetni az állatokkal és az állatok felelős tartásával. Joó Istvánról meg csak annyit, hogy ő Magyarország legjobb viselkedés szakértője, aki Afrikától kezdve rengeteg helyen van ott, hogy segítsen, tegyen valamit ténylegesen az állatokért.
K.: Mi a véleményed a hazai állatvédelemről?
G.K.: Rövid leszek: azt gondolom a csatát megnyertük, de a háborút még nem. Ez egy nagyon komoly szociális munka. Van még dolog bőven…
K.: Jól sejtem, hogy – habár nagy húsevő voltál – ennek köszönhető a veganságod is?
G.K.: Nem leszek álszent. 2 évig voltam vegán, a kedvesem ma is az. Fél éve azonban már megint eszem húst, de lényegesen kevesebbet és sokkal ritkábban. Nagy tisztelettel tekintek azokra, akik be tudják ezt tartani. Bevallom nekem beugrik a szalonna egyszer-kétszer…
K.:Ha már étkezés, te mit adsz enni a kutyusoknak? Száraz táp, konzerv vagy főzöl nekik?
G.K.: Szerintem minden kutya eldönti, mit szeret, mire vágyik a szervezete. Kipróbáltam én is mindent. Alapvetően főzök nekik, de van, amikor konzervbe keverek száraz tápot. A lényeg a változatosság. És ha lehet, tápanyagban gazdag élelmiszer legyen, ne csak „átfusson” rajtuk…
K.: Sosem tudsz egy helyben maradni. Mindig tervezel valamit, mindig készülsz valamire. Milyen terveid vannak a közeljövőre?
G.K.: A DirtyWorld TV-vel új irányt veszünk, mégpedig az állatok és a velük foglalkozó érdekes emberek lesznek a téma. De erről most nem szeretnék még többet elárulni, csak annyit, hogy Magyarországon is vannak suttogók…
* a Guinness rekordkísérlet sikerült!