Mint az eddigiekből kitűnhet, Bojtos nem kapott különleges kiképzést, de az iskolázatlan kutyák elkeserítő elhelyezkedési statisztikáit olvasgatva, arra az elhatározásra jutottunk, hogy muszáj betolni a szervezett oktatás keretei közé, még akkor is, ha ez embert és kutyát próbáló feladat lesz egyszerre.
Az mondjuk elég nagy mázli volt, hogy nagyjából hetven méterre tőlünk megnyílt egy kutyasuli és a közlekedés nem jelentett problémát, anyósom pedig állta a tandíjat, mert tudta, hogy tanult kutyának nincs párja (bár ez már az ivartalanítás után is meglehetősen biztos volt).
Még sohasem voltunk kutyaiskolában, sem a kutya, sem én, sem a feleségem, bár mindannyian más-más okból. Bevonultunk és néztünk. Néztünk még.
Amikor elkezdődött az oktatás, rögtön feltűnt, hogy szinte kizárólag gyakorlati tárgyak vannak, semmi elmélet, tehát folyamatosan mozogni kell, én pedig utálok mozogni, de sebaj, gondoltam, majd az oktató oktat, aztán a foglalkozás végeztével odahozza a – már észlelhetően okosabb – kutyát, hogy tessék, Para-Kovács úr, vigye haza az ebet, és meg fogja látni, hogy panírozz! vezényszóra lisztbe forgatja a rövid karajt.
Lófaszt. A kutya oktatóknak az a mániájuk, hogy a gazdának kell az ebbel gyakorlatoznia, rohangálni meg minden, ami baromi fárasztó (nekem, nem a kutyának), értelmetlen és indokolhatatlan eljárás, mert ha rohangálni és gyakorlatozni akarok, akkor megcsinálom otthon a négy fal között, és nem fizetek érte senkinek.
Mindez nem elég, mert még házi feladatot is adnak, hogy akkor holnapra vagy a jövő hétre mit tanítsak meg Bojtosnak. Én. Nem ők, hanem én. Ezt azért ízlelgessük egy kicsit: az oktató engem oktat, hogy én oktassak, ő pedig majd megnézi, mire mentem. Mintha bemennék a gyerekkel az iskolába, és megtartanám a magyar órát, majd a testnevelést, aztán otthon folytatnám. Estig.
Éreztem, hogy ebből nem fog kisülni semmi, de mivel Bojtos rettenetesen élvezte, hogy falkában hülyéskedhet, egy darabig szorgalmasan eljártunk, bár az otthoni gyakorlatozást mellőztük, mert arra gondoltunk, hogy szabadidejében hadd csinálja azt, amit szeret: buta arccal nézni a semmibe és aludni. Általában sikeresen bomlasztotta a közösséget, elkezdett körbe rohanni, a többi kutya pedig boldogan követte, és akkor be kellett hívni, hogy rend legyen. Nem mert átmenni az alagúton, félt a lépcsőn, képtelen volt a helyén maradni, ha rövid imádkozás után sikerült leültetnünk és feküdni egyáltalán nem volt hajlandó. Egy fehér szőrös csődtömeg volt, de ezt – a külkapcsolatokért felelős miniszterrel ellentétben – nem fordította frusztrációba és pszichés elrongyolódásba, hanem rendkívül boldog volt, folyamatosan vigyorgott.
Az iskola befejeztével pontosan annyit tudott, mint előtte, és a család úgy döntött, hogy nem visszük el vizsgázni, mert felesleges papírt kapni arról, amit már magunktól is tudtunk és fentebb részletesen leírtam.
Bojtosból nem lesz képzett kutya.
Azt hallottad, kérdezi reggel az eb, hogy a trieszti nemzetközi posztgraduális oktatási és kutatóintézet, a SISSA (Scuola Internazionale Superiore di Studi Avanzati) tudósai, olasz, amerikai és indiai asztrofizikusok a Tejútrendszer sötét anyaga eloszlásának rendkívül részletes térképét a legújabb ősrobbanás-elmélet fényében vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a feltételezett féregjáratok egyike galaxisunkban működhet. Mi több, maga ez a féreglyuk is akkora lehet, mint egy galaxis?
Ne legyél már ilyen naiv – mondom neki – hogy lehetne akkora egy féregjárat, mint maga a galaxis, amiben benne van!?
Nem sértődött meg, csak visszaaludt.