Hajnali kettőkor még leszaladtam Ninivel. Hátha jobb lesz még a nap! Addigra háromszor bekakilt és számtalanszor bepisilt. Pedig rengetegszer levittem, és már bármeddig vissza tudta tartani a szükségleteit. Az utcán…., aztán ahogy hazaértünk, hajrá, kakiljunk az ebédlőasztal alá! És főleg rejtsünk el meglepetés-tócsákat, irtó vicces amikor beleléptek!
A buliból hazaérve láttam, hogy már nem is petárdáznak. Persze ahogy leértünk, tűzijáték kezdődött a szomszéd utcában. Felkaptam Ninit.
– Jaj, de helyes kutya! – közelített egy nő. Megsimogathatom? Éreztem, ahogy meleg vizek folynak végig a legszebb kabátomon. Kismama fordulattal élve: bepisiltünk a boldogságtól! – Boldog új évet! –köszönt el a nő. Igen, persze, magának is!
Hát így jött el az újévi fogadalmam ideje. Ez így nem mehet tovább, nem akarok két gyerek mellett kutyapiszokban élni! Néhány nap múlva belevágtunk a box-módszerbe. Ez a módszer KIZÁRÓLAG azoknak való, akik otthon vannak, és naponta legalább kétszer nagyon megfuttatják a kutyát. Illetve mindig le tudják vinni, amikor sír. Így néz ki a dolog: otthon a kutya a nagyméretű boxban pihen a játékával és valami rágnivalóval. Ahogy nyüszít, ki kell venni, felkapni és minél gyorsabban levinni pisilni. A sikert mindig dicsérettel, esetleg jutalomfalattal kell honorálni. A módszer lényege, hogy a kutyák vigyáznak a saját környezetükre, a saját pihenőhelyükre semmiképp sem akarnak pisilni/kakilni.
Éjszaka is a boxban alszik Nini, az ágyam közelében. Ahogy nyüszíteni kezd, gyorsan magamra kapok valamit és spuri le. Nagyon fontos, hogy a kölyök ne csak a dobozban legyen, hanem minél többet ölben is, hiszen nélkülözhetetlen számára a sok simogatás, szeretgetés! Nyugodjunk meg, jelezni fog akkor is, ha ölben van, nem akar ránk pisilni. Kb. 5-6 hónapos korára tudni fogja, hogy ha kivisszük, akkor lehet üríteni, ekkor már szabadon lehet őt ereszteni a lakásban. (Persze egy-egy baleset még ezután is előfordulhat!) Nálunk működik, érdemes megpróbálni!