Etetni, de mennyit? – avagy Nini majdnem éhen hal.
Valamelyik első látogatásunk alkalmával az állatorvos ránézett Ninire, és azt mondta: – Ez a kutya felnőtt korában sem fog 10 dekánál többet enni.
Oké, gondoltam, akkor reggel és este is adok neki 5 dekát a száraz tápból. Egy darabig minden rendben ment, aztán pár hét múlva elkezdett a kutya nagyon hosszú és karcsú lenni. Szuper, ilyennek kell egy tacskónak lenni! – büszkélkedtem magamban. Pár nap múlva azonban minden bordája látható volt és folyton csak aludt volna, sétálni sem akart. Kezdtem megijedni, így elővettem a kutyatápos zacskót. Teljesen megdöbbentem, mert azt találtam a rányomtatott táblázatban, hogy egy felnőtt 3 kilós állatnak ugyan 65g a napi ajánlott ételmennyisége, de egy 3 hónapos, azonos súlyú kölyöknek háromszor annyi. Majdnem halálra éheztettem a kutyát!
Amikor este kimértem neki a javasolt adagot, egy perc alatt befalta, és olyan lett, mint egy léggömb: egy nagy gombóc, négy malacfarknyi lábacskával, pici antennával hátul és bután pislogó, csöpp kutyafejjel elöl. Azon se lepődtem volna meg, ha felszáll és ellebeg. Egek, lehet, hogy fokozatosan kellett volna növelni az adagot? – estem kétségbe. Szerencsére nem lett baja, és nagyon hamar hozzánőtt az adagjához. Azóta folyamatosan követem a táblázatot, mert nekem egyáltalán nem magától értetődő, hogy mikor mennyit kell neki adni. Gondoljatok bele, ha valaki egyszerűen csak olyan mennyiségű ételt ad kistestű kutyájának 8 hónapos kora után, mint 4 hónapos korában adott, az nagyon hamar felhizlalja őt! A kövér kutya pedig rengeteg betegségre lesz hajlamosabb.
Nagyon oda kell figyelnie az adagokra!
Történt már valakivel hasonló? Ti hogyan etetitek a kutyát?