Gyermeket legeltető szülők ismerik az érzést, amikor új játékos érkezik a pályára, és nem szabad rezdülni sem, amikor a büszke anya/apa bejelenti, hogy a neve Vazul, és most megy szépen játszani a többiekkel. Olyan meglepetés azonban gyermekek esetén nem érhet minket, mint kutyák terén, mert az emberek itt szabadjára engedik elfojtott infantilizmusukat, szabadon szárnyal fantáziájuk, ráadásul a kutya társadalmi beilleszkedését sem kockáztatják azzal, ha Radiátornak vagy Befőttnek nevezik.
Elszabadul az őrület.
Nagyon helyesen a gazdák abból indulnak ki, hogy ha még jár is iskolába Radiátor, akkor sem fogják csúfolni, kirekeszteni a szociokulturális közegben/-ből, mivel a kutyák identitásának egyáltalán nem része a név, az csak a megfelelő kommunikációt szolgálja emberükkel, de egymás közt semmi sem jelent. Így történhetett meg, hogy a nagypapa, aki unokájának shih-tzuját sétáltatta, kissé szabadkozva mesélte, hogy az ebet eredetileg Biznisznek hívják, de szerinte ez egy nagyon kellemetlen és fölöttébb kínos név, így aztán ha egymás közt vannak, Nuninak hívja.
Khm, Nuni.
Mindez arról jutott eszembe, hogy éppen a helyi kutyafuttatón bámultam magam elé, amikor megérkezett Hugó, akit már ismertünk, majd rövidesen csatlakozott Puki, akit viszont nem. Régebben ismertem a Gorbacsov nevű tacskót, aki kifejezetten a demokratikus ellenállást szimbolizálta a nyolcvanas évek végén, a Kim Dzsong Ül nevű keverék pedig minden bizonnyal a keleti nyitást, míg Kuki nem szimbolizált semmit, viszont minden bizonnyal jól kijöttek volna Nunival.
Ebben a közegben is megjelennek az elfojtott vágyak, az alig leplezett sznobizmus és a komplexusok, nagyjából sejteni lehet, mi Zeusz gazdájának problémája a világgal, és Guccsi mamája sem titkolja elképzeléseit egy tökéletes bolygóról, de most nem foglalkozunk a fantáziátlan gazdákkal, hanem csak és kizárólag azokkal, akik bátrak önmegvalósításban, és egyáltalán nem tartanak attól, mit fog gondolni a környék, ha naplemente után kétségbeesetten üvöltözik az utcán, hogy Macesz! Macesz, merre vagy?!
A kutyák elnevezésének bűvöletében konzerválódó gyermeki lélek fiatalító hatása bizonyított, senki sem öregedhet meg, amíg van egy Dömper nevű kutyája.
Hugó egyébként, némileg semmibe véve Pukit, úgy haladt át a rámpán, hogy a sétafikálók ereiben megfagyott a vér, mert Puki először meglepődött, majd rémült fejjel hanyatt esett, zuhanni kezdett, de a levegőben megfordult és tökéletes talajfogással érkezett a gyöngykavicsra. A gyöngykavics alkalmazása kutyafuttatón számomra egyébként teljesen érthetetlen, de erről bővebben majd legközelebb. Még mindig jobb, mint a beton, de nem sokkal.
Volt egyszer egy kutya, akit Majtényi Péternek hívtak, de ennek kifejtése már nem fér bele szűkös kereteimbe.
Könnyesre röhögtem magam, már csak azért is, mert nálunk az öregasszony (17 éves) Csicsóka névre hallgat, és elképzeltem, ahogyan mások döbbenten néznek, mikor hívom a jószágot…..a dédunokáját Ribizlinek hívjuk, de ha dühösek vagyunk rá, akkor nemes egyszerűséggel Ribizzük le.
Szóval köszönöm, hogy jókedvet teremtett ….