A brazil ufómészárlás sötét napjaiban a kutyák csak mellékszerepet játszottak, ott tébláboltak a faluban és falu szélén, de az őserdőbe nem merészkedtek be, márpedig az áldozatokat mélyen a dzsungelben találták meg február 17-ének meleg és párás reggelén. Egy akna bejáratánál feküdtek, összeégve és megcsonkítva, talán lemerészkedtek a harminc méteres mélységbe, hátha találnak valami használhatót, de az is előfordulhat, hogy csak ott érte őket az este, és ott találkoztak valamivel, ami megölte őket.
A brazil hatóságok nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget az ügynek, 1976-ot írtunk, nem ez volt Dél-Amerika legfurcsább esete akkoriban, és gyanítom, azóta sem, úgyhogy elmentek, megnézték, gondolkodtak, majd lezárták az ügyet. A testeket eltemették, a közeli faluban élő parasztok, félvérek és indiánok nem különösebben izgatták magukat. Szerencsére készült pár fotó a környékről és az áldozatokról.
Amikor néhány hónap múlva a városi újságírók kiszúrták a különös körülményeket, elindultak a hegyekbe, és megpróbáltak tanukat keresni. Szerencsére elég látványos kísérőjelenségeket tapasztaltak a helyiek a gyilkosságok éjszakáján: fényeket és földrengésre utaló hangokat, bár a műszerek sehol sem jeleztek szeizmológiai tevékenységet. A régen bezárt bánya fölött, aminek egyik bejáratánál találták meg a testeket, ragyogó fények jelentek meg azon az éjszakán és panaszosan vonyított a hegy. Nem volt tűz, az áldozatok arca és keze mégis megégett, egyiküknek a mája és a szíve, másikuknak minden belső szerve hiányzott és az egyik szemgolyója.
Egy teherautó platóján zötykölődve…
– Ha nem figyelsz, nem olvasom tovább. Bojtos kifelé bámult az ablakon, és állandóan belealudt a történetbe. A tavasz megint bebizonyította, hogy a természetet legyőzni sokkal nagyobb feladat, mint azt képzeltük volna, mert könnyű meddőhányókkal teleszórni Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, de holmi ivartalanítással, azaz a herezacskók eltávolításával sem lehet kiküszöbölni a tavaszt. A mellékvesekéreg idén is elegendő hormont termelt, hogy az eb lelkesen közelítsen minden fajtájú, állagú és nemű kutya felé, teljesen függetlenül azok párzásra való hajlandóságától.
A felolvasás sem érdekelte, de még a Clown című Eli Roth-horror sem kötötte le, pedig abban egy vidám családapa bohócdémonná változik egy elátkozott ruhától, és a film nagy részében gyermekeket eszik. Nyersen. Ráadásul a család kutyája is démonná változik, mert megeszi a bohócapa letépett orrát. De ez sem hozta Bojtost lázba, úgyhogy inkább negyedszer is lementünk sétálni.
Meg kell jegyeznem, hogy Bojtos az ivartalanítás előtt sem volt a helyzet magaslatán, mert egy ízben, amikor sikerült átkaparnia magát a szomszédban tüzelő óriás schnauzerhez, reggelig igyekezett, de még csak a megfelelő irányt sem sikerült eltalálnia, nemhogy a jelentős magasságkülönbséget leküzdenie. Határozottan vicces volt, de biztosítottuk róla, hogy nem rajta, hanem vele nevetünk, ami csak részben volt igaz, de remélhetőleg elhitte.
Ismeretségi körömben tudomásom van olyan esetről, amikor egy tacskó szuka a lépcső tetejére állt, hogy a Szultán nevű vérmes német juhász kan szerelme beteljesedhessék. A nász sikerült, két hónap múlva kicsi rajzos hosszúszőrű rövidlábú kutyácskák rajcsúroztak az erre a célra berendezett ládában, és a büszke szülők boldogan nézegették a randa kis virsliket…..