Már a címben hazudni, nos, ez igazán szép teljesítmény, azonban feltétlenül szükséges volt, mert a magyar nyelv nem ismeri a director’s cut tükörfordítását, azaz a rendezői vágást, pedig az sokkal jobban megfelelt volna.
Megnyírták Bojtost.
Föntebb már jeleztem, hogy megfelelő kutyakozmetikus megtalálása korántsem egyszerű feladat, mert van, aki közel van, de a kutya nem szereti, van, akit a kutya szeret, de baromi rondán dolgozik, van, aki messze van és ráadásul pocsék a munkája (a kutya imádja), van, aki közel van, csodálatosan trimmel, de kutya utálja és a fentiek össze variációja, egészen odáig, míg meg nem találjuk azt a kozmetikust, aki nincs túl messze, nem dolgozik nagyon bénán és valahogy a kutyával is kijönnek.
Nem mondanám, hogy túl vagyunk az előválogatáson, de már felmutathatunk eredményeket.
Most például egy fazonírozott, nem kiborult kutyával osztjuk meg az életünket, akit nem is kellett ezért vidékre cipelni, csak a Duna másik partjára (bár nyugodtan megoldhattuk volna háznál is, mivel mobilkozmetikát rendeltünk).
A kutyakozmetikus a lecsúszott középosztály utolsó menedéke, ha már nem telik külföldi nyaralásra, zongoraleckére és olcsó kaviárra sem, a kutyát akkor is hordjuk a szakemberhez, pedig egy olló és egy kefe tökéletesen megtenné, plusz türelem, rengeteg türelem. Azonban ha magunk nyírjuk az ebet, akkor minket fog megutálni, mert a kényes helyeken történő kikefélés kellemetlen perceket okoz neki, nyafog és a gazda ilyenkor ellágyul, ugyan már, nyuszimanó, nem fáj ez ennyire, de, és akkor marad kócosan, filcesen a kültakaró.
Még rosszabb, ha simán csak elunjuk magunkat a felénél, és a kezünk közül kikerült állat (legrosszabb esetben derékig megkopasztva, süni fejjel, kígyóvállakkal és has, illetve fenéktájékon tekintélyes lobonccal) úgy néz ki, mint a Csillagok háborújának szabadon választott mellékszereplője, a szembejövő sétafikálók legnagyobb örömére. – Megijedt ez a kutya, hogy így behúzta a fejét? – kérdezi a vasárnapi zárva tartás ellenére is igencsak részeg polgár, és nem tudjuk, mit válaszoljunk.
Marad tehát a kozmetikus.
Bojtos most egészen jól sikerült, egyenletesen lett kisebb, azonban ez azzal a kellemetlen mellékhatással járt, hogy kirajzolódott a pocakja, és egyöntetűen kellett megállapítanunk, hogy ez a kutya kövér.
Az árról nem beszéltem, mert egyszer élünk, de azért jelezném, hogy a mobilkozmetika nem a legolcsóbb megoldás, bár ha másnak is nagylelkű anyósa van, akkor felettébb kényelmes (ezért is kellett átkelnünk a folyón).
Az összement kutya lelkének helyes ápolásáról majd egy másik alkalommal mesélek.
Kedves Para!
Mindig nagyon élvezem Bojtos változatos kalandjainak leírását, már csak azért is, mert férjem és én öt uszkár típusú eb hol boldog, hol dühös, hol pedig ellágyuló gazdái vagyunk. Sokszor visszaköszönnek egyes momentumok Bojtos kalandjaiból, és ilyenkor persze jókat derülök . Ebeink sétáltatása Szunyog névre hallgató páromra hárulnak, aki örömmel vállalta eme nemes feladatot, gondolván arra, hogy jól jön, ha netán kissé hosszabban elidőzne a Budafoki úti kocsmahivatalban. Nade félre ezekkel a piszkos feltételezésekkel….azért nagyon büszke is a négylábúinkra, amikor frissen kozmetikázva végigvonulnak a Szeged étterembe érkező túrista csoportok ember-fürtjei között, akik előkapva telefonokat, videó-felvevőiket és egyéb kütyüiket lázba jönnek és ki-ki a maga nyelvén csodálja őket. Ilyenkor aztán természetesen “az én kutyáim” felkiáltással jő haza édes párom. Bezzeg amikor valami disznóságot csinálnak! Rögvest a “te kutyáid” lesznek belőlük.
Kicsit hosszúra nyúltam, és tulajdonképpen csak annyit akartam mondani, hogy továbbra is szeretném olvasni Bojtos történeteit!
Köszönettel: Baliczkiné Téri Piroska