Fanta váratlanul lett anyává, pedig már régen lemondtunk róla, de a kutyák lelke legalább olyan bonyolult, mint a kétlábúaké.
Fanta már hat és fél éves, és az utca végén van egy pasija, Lucky, hasonszőrű keverék, akivel öt éve folyamatosan olyan sírós-romantikus erkélyjeleneteket adnak elő, hogy Shakespeare mind a tíz ujját megnyalná. Áldásom is adtam a frigyre, mert gyermekeim megígérték, hogy elintézik majd a kölykök örökbe adását. Nagy az iskola, sok a gyerek, gyönge az anyai szív, optimista voltam.
De hiába, mert ahányszor Lucky élesben közeledett, Fanta harapott és küzdött, hiába magyaráztam neki, hogy egyrészt nem szegény lány, van egy családja, amelynek minden tagja Fanta-fan, a környéken is kényeztetik, másrészt ma már szegény lánynak van más kincse is, mehet egyetemre, stb.
Lányaim eldöntötték, hogy Fanta Tomboy, vagyis nagyon fiús lány, és valóban, mindig is lábát feltartva pisilt. Nyitottak voltunk mindenre, próbálkoztunk lánykutyákkal is, de akkor meg előbújt belőle a szuka, úgyhogy feladtuk, beletörődtünk, hogy Fanta vénkisasszony lesz. Ráadásul a legrosszabb fajtából, elindult a mindenkivel barátságtalan, házsártos szipirtyóvá válás felé, még ránk is morgott, ha alkalmatlankodtunk, főleg ha a lányok agyonszeretgették, még engem tűrt meg a legjobban, elvégre én nyitogatom leggyakrabban a csodálatos hűtőszekrényt.
A kapu előtt nyávogva ránk akaszkodó cicakölyök megjelenése egy kicsit kizökkentette, időbe telt, míg elfogadta, hogy Pepsi is hozzánk tartozik, vagyis cica létére kutya, tehát ember, és nem szabad bántani. Pepsit némi távolságtartással elfogadta húgicának, sőt reggelente játszottak is, rendszeresen orrösszedugással üdvözölték egymást. Pepsi minket kezdettől csak kiszolgáló személyzetnek tekintett, de Fantát csodálta, sétáira elkísérte az utca legnagyobb örömére, ahol úgy látszik, még soha nem láttak ilyet, hogy együtt sétál a kutya meg a cica, csak a cicán nincs póráz, mert azt nem szereti.
Pár hete aztán radikális változások történtek családi állatkertünkben, mert az út túloldalán valaki nyávogni kezdett egy bokorban, már két napja egyre elhalóbb hangon. Muszáj volt kimenteni az elhagyott pici, vörös cicát, mert másnapra az állatorvos szerint már nem lett volna megmenteni való. Gondoltam, legalább Pepsi megismeri az anyai örömöket, úgyis Mengelének éreztem magam, mert kamaszkora végén megoperáltattam, hogy ne legyenek kiscicái.
Fanta kutya először rutinból nekitámadt, hiszen ő egy gyanakvó házőrző, de aztán beletörődött, egy macskával több, neki már meg se kottyan. Nem így Pepsi, aki az első pillanattól tiszta szívéből gyűlölte az icipici vörös kandúrt, vagyis Whiskyt, fújt rá, pofozta, ráugrott, menteni kellett karmai közül.
De a természet csodákra képes, Pepsi haragja a betolakodó ellen anyává tette Fantát. Fanta eleinte tétován, majd teljes bedobással védeni kezdte a kiscicát, s a vérig sértett Pepsit egyszerűen kikergette a lakásból, ha Whiskyre támadt. Sőt. Teltek a napok, a védtelen kiscica meg egyre pofátlanabb, s egyre jobban az ujjai köré csavarta a kutyát. Fanta már nem morog vissza, ha dorombolva hozzá bújik a picurkánk, sokáig tartott neki, de végre felfogta, hogy a doromb éppen hogy a morgás ellentéte.
És ma már anyai szíve minden melegével válaszul képen nyalogatja a vörös cicát, akit pár hét alatt egyértelműen és véglegesen fiává fogadott.
Shiri Zsuzsa
Eljön még a tinédzser kor…hajj lesz need Fanta mama!
FANTAsztikus, aranyos történet.