Panna kutyám hisztis. Mit tagadjam? Hisztis.
A problémák ott kezdődnek, hogy a másik gazdája – minifalkánk vezére – szerint nem az.
Panna – fajtáját tekintve – spanyol vízikutya. Vízöntő a horoszkópja szerint, mivel 2013. 02. 14-én született (tehát egyértelműen szerelemgyerek). Ha a személyiségét kell jellemeznem: okos, akaratos, hisztis fiatal hölgy.
A spanyol vízikutya viszonylag ismeretlen Magyarországon, általában uszkárnak vagy pulinak szokták nézni a tetőtől-talpig csokibarna, tél végére erősen csimbókos bozontú kutyát. A fajta jellemzése egy szóval: munkakutya, de azért én ezt kifejteném: a szakirodalom szerint vadászkutya, bár azt is olvastam már, hogy terelő kutya. Ezen kívül rengeteg mindenre lehet megtanítani, többek között kitűnő kereső, remek apportírozó és világbajnok úszó. A szakirodalom szerint. Szerintem meg mindent megtanul. Ő maga.
Az “okos” kutyáknak megvan az a tulajdonságuk, hogy hitetetlenül könnyen belopják magukat a szívünkbe, mivel az első kéréseinket maradéktalanul teljesítik, folyamatosan figyelnek ránk, illetve arra, hogy mit szeretnénk tőlük. Attól, hogy a mi figyelmünk lankad, az ő igényeik nem, így fordulhat elő, hogy egy fáradt nap után, amikor nem frizbizünk vagy labdázunk velük, annak könnyen egy cipő vagy egy függönyvég láthatja kárát. (Ezért nagyon fontos a kutyaválasztásnál, hogy mindig legyünk felkészülve a választott fajta igényeire, jellemére.)
Térjünk vissza Pannához, az én szuperintelligens kutyámhoz, aki már másodszor játssza el velünk január-februárban azt az idegtépő hiszti játékát, amelynek tavaly egy szökés lett a vége. (Szerencsére csak másfél órára tűnt el, utána egy másik kedves gazda bevitte az állatorvoshoz, és a chip segítségével megtaláltak minket.)
Idén pedig a végtelen ugatás.
Amint elengedjük, ugat. Méltatlankodó monológba kezd, és a világért abba nem hagyná. Ha ilyenkor meg akarjuk fogni, elugrik és ugat tovább. Csak a játék felmutatására és eldobására hagyja abba, de folytatni kell, amíg lent vagyunk, vagy hangot ad az elégedetlenségének.
Az elején még minifalkánk vezére úgy vélte, hogy múló szeszélyről van csupán szó, és csak játszani kell vele. De a kutya egyre jobban beleélte magát a hisztibe, a többi kutyával se foglalkozott már, csak az ugatással, és ha túl keményen szóltunk rá, akkor egyszerűen megsértődött és nem jött oda hozzánk. A szuperintelligens kutya, aki a szarvasgombát is megtalálja az erdőben, nem jön ha hívjuk.
Mi lehet a baj? Két következtetésre jutottam. Mindkettő alapja, hogy a kutya el van kényeztetve, mivel mindig az történik, amit ő akar.
Egyrészt, mi év közben nagyon sokat mozgunk vele, gyakran az esti séta is egy kirándulás. Télen a nyakig latyakban viszont nem megyünk annyiszor fel a hegyre, sőt a rendes sétaidő is rövidül, mivel hideg van, és amíg ő fut a labda után, mi csak egy helyben toporgunk. Tehát neki januárra már nagyon elege lesz a semmittevésből, és azért ugat, hogy mi, lusta gazdik, szedjük már össze magunkat és éledjünk fel végre, mindjárt itt a tavasz!
Másrészről hamarosan tüzelni fog, és ahogy a nőkben, úgy lehetséges, hogy a lány kutyákban is felrobban ilyenkor egy belső bomba, ami arra készteti a hölgyikét, hogy folyamatosan veszekedjen a környezetével. Panna ezt is teszi. Veszekszik.
Persze nem hagyjuk annyiban a dolgot, szembeszállunk az ugatással. Egyrészről kikértük kutyakiképző véleményét, akitől megtudtuk, hogy folyamatos apportírozás mellett ilyenkor meg kell tanítani a kutyát először arra, hogy ugasson és utána arra, hogy ne. Illetve itt, a Kutyatár.hu-n olvastam egy cikket a felugrálásról való leszoktatásról, és arra gondoltam, alkalmazom a mi problémánkra is. Így az ugatáskor mindig hátat fordítunk, hátha ezzel is nyomást tudunk rá gyakorolni.
És reménykedünk, hogy tényleg mindjárt itt a tavasz, és Panna abbahagyja végre!
Fehér S. Zsuzsa, Budaörsi Kutyabarátok Egyesülete